Telnek az évek, te azt hiszed, milyen fontos egzisztenciális munkát végzel azzal, hogy ennek a bámulásával megfékezed a sötétséget. Aztán egy nap rájössz, hogy lószart sem tudsz arról, mit nézel. Ugyanolyan idegen, és ugyanúgy nem hasonlít semmi máshoz, csak magához, és az a sok agyalás nem volt más, csak önáltatás, minden egyes gondolatod elsiklott a dolog megmagyarázhatatlansága, nagysága és közönye felett. Éveken át nézed az óceánt, azt hiszed, hogy jelent valamit, de nem jelent semmit.

Kapcsolódó idézetek

1. Minél tovább nézed pontosan ugyanazt a dolgot, annál inkább eltûnik a jelentése, és annál jobban, illetve annál üresebbnek érzed magat. Andy Warhol
2. Néha észre sem veszed, hogy valami megváltozott, azt hiszed, hogy te te vagy, és az életed nem változik. De egy nap felébredsz, körülnézel és már semmi sem ismerős, egyáltalán semmi.
3. Annyira elveszel a magad igazságérzetében, hogy attól nem látsz meg semmit magad körül. És ha nem látod azt, ami az orrod előtt van, akkor nem látod magadat, és nem tudod, ki vagy. Paul Auster
4. Keresed, amit nem látsz, és néha elfelejted, hogy a láthatatlan éppen téged bámul.
5. Utolsó leheleteddel érted majd meg, hogy az életed nem ért többet a határtalan óceán egyetlen cseppjénél! Ámde mi az óceán, ha nem cseppek sokasága? David Mitchell
6. Abban a pillanatban, amikor a szokásosnál egy kicsivel jobban sajnálod magad, jusson eszedbe, hogy rettenetesen megnehezíted vele a saját életedet. Az önsajnálat terméketlen. Megbénít. Elvonja azt az energiát, amelyet a világ igazságtalanságainak kivédésére fordíthatnál. Az emberek is hátat fordítanak neked, hadd nyalogasd a sebeidet.
7. Tükörbe nézni kockázatos dolog. Arcod olyan, mint az előhívott kép: minden rajta van. Az is, amit önmagadban letagadtál. Az is, amit az élet írt rá. Sorsod maszkmestere nagy munkát végzett: így néz ki az életszereped, amit magaddal hoztál és régóta játszol. Egy valaki nincs rajta. TE nem vagy rajta. Az Önvalód. Ezért nézed magad a tükörben ismerős idegenként. Müller Péter
8. Sok mindent elfelejtettem, amiről azt hittem, hogy tudom, és sok mindent megtanultam, amit már elfelejtettem. Sok mindent látok, ami messze van, és sok mindent nem, ami itt van a szemem előtt.
9. Soha nem látott tisztasággal látom magam előtt a problémám: nincs életem. Nincs hobbim (...). Nincsenek céljaim. Sem hétköznapiak, sem földöntúliak. És nem a gondolat új, hanem az, ahogy csontig hatol, és egyik pillanatról a másikra megzsarol a saját életed tartalma iránti felelősséggel.
10. Tükörbe sokáig kell nézni, sokszor és sokáig, amíg végre megismeri az ember igazi arcát. A tükör nemcsak sima ezüstlap, nem, a tükör mély is, mint a tengerszemek a hegyekben, s aki nagyon figyelmesen hajol (...) felülete fölé, egyszerre a mélybe lát, s mindig új és új mélységeket lát, s mindig messzebb dereng az arc, mely a tükör fölé hajol, s mindennap lehull egy álarc az arcról. Márai Sándor