Ugrás a tartalomra
Tényleg van olyan, hogy két lelket egymásnak teremtettek? Hogy fizikai fájdalmat érzel, amikor a másik távol van, hogy a legapróbb, még a legjelentéktelenebb dolgot is, ami veled történik, azonnal el kell mondanod neki, mert különben hiányérzeted van, hogy félembernek érzed magad nélküle? Ez lenne az igazi szerelem? Vagy az egész csak a filmek meg a regények ámítása, ami az örök várakozás poklába taszít bennünket, ahol csak gyötrődünk, hibásnak és selejtesnek gondolván magunkat, minek következtében vagyonokat költünk szakkönyvekre, oktatófilmekre meg pszichiáterekre, hogy a végén mégis tovább reménykedjünk a nagy szerelem eljövetelében?
Kapcsolódó idézetek
-
Mindegyikünk (...) csak félember, akit elválasztottak a másik felétől. És az elfelezett részek folyton keresik a másik felüket. A szerelem, melyet egyik ember a másik iránt érez, nem más, mint az az erő, mely két félrészünk egyesítésére ösztönöz bennünket, hogy ismét helyreállítsuk egykori tökéletességünket.
Anatole France
-
Amikor szakítunk valakivel vagy megbántanak, mindig azt hisszük, hogy reménytelenül szerelmesek vagyunk. Ha két lélek, csak rövid időre is, de eggyé vált, mindig fájdalmas, ha újra szétszakadnak. Csakhogy a legtöbb esetben nem szerelem az, amit a szakítás után érzünk. Hanem a fájdalmainkat, sérelmeinket hisszük szerelemnek.
-
Az igazi szerelem valószínûleg csakis a szellem világában lüktető és mindinkább szorosabban egymásba tekeredő kettős spirál, amelyben örökké fájóan hiányzó másik énünkkel/felünkkel egyesülhetünk.
Tar Károly
-
Kétfajta szerelem létezik. Az egyik akaratunkon kívül kerít a hatalmába, a másikat pedig mi magunk hívjuk életre. Az, amelyik kéretlenül toppan be, testi tünet, mint valami betegség. És ahogy a betegség is, legyengíti az embert. Olyan szerelem az, amely meggyötör, mert arra a kényszerre alapul, hogy a másikat birtokba vegyük, nem pedig arra, hogy szeressük és tiszteljük. De az a szerelem, amelyet mi magunk keltünk életre - amely két ember közös döntéséből születik -, az napról napra nő, és egyre erősebb lesz. Olyan, mint a tûzhely lángja, amelyet életben kell tartani, hogy főzzünk rajta, meg hogy melegen tartsa a házat, de nem engedhetjük addig tombolni, míg porrá nem égeti az egész várost, ahogy azt a nagy londoni tûz tette. De az ilyen szerelemhez két ember kell. Egyedül nem megy.
-
A szerelmet vagy érezzük, vagy nem, és nincs az az erő, ami ki tudná kényszeríteni. Színlelhetjük, hogy szeretünk. Megszokhatjuk a másikat. Egész életünket leélhetjük valakivel kölcsönös megértésben, barátságban, cinkosságban, családot alapíthatunk, (...) és mégis úgy érezzük, hogy van valami szánalmas üresség az egészben: valami fontos hiányzik.
Paulo Coelho
-
Bármennyire is hangoztatod, hogy szerelemre vágysz, a lelked legmélyén rettegsz tőle, mert bizonytalanná teszi a jövődet. A boldogság valóban vonz téged, de csak a képzeletedben, mert csak ott mered megélni. Csak gyûröd magadba a szerelmes regényeket és filmeket, de szinte sosem mered annyira elengedni, kitárni magad, hogy megélhesd a szerelmet.
-
Milyen furcsa, hogy mi, emberek, ilyenek vagyunk. Amint hallunk egy történetet, máris behelyettesítjük a szereplőket, és magunkat is elhelyezzük a mesében. És az is milyen furcsa, hogy mások is, más korokban, más városokban éppúgy éreztek és éreznek, mint mi. Pedig mikor az ember szerelmes, azt hiszi, csakis vele történhet ilyen csoda, azt hiszi, más lelkében még sosem játszódott le ez a nagy boldogság és nagy szenvedés. (...) A szerelem túlságosan összetett, fantasztikus és megmagyarázhatatlan érzés ahhoz, hogy beszélni lehessen róla. De benne él az ember minden mozdulatában.
-
A szerelem nélkül leélt élet hiábavaló. Ne kérdezd, hogy vajon az isteni, az eszményi, a világi, az égi vagy testi szerelmet kell-e keresned! Az ellentétek ellentéteket szülnek. A SZERELEM-nek nincsen szüksége jelzőre vagy definícióra. A szerelem önmagában külön világ. Vagy benne vagy, a középpontjában, vagy kívülállóként csak vágyódsz utána.
Elif Safak
-
A szerelemhez távolság kell, hogy a szerelmesek azon keresztül közeledhessenek egymáshoz. A közeledés persze csak illuzórikus, mert a szerelem valójában eltávolít. A szerelem polaritás - a két szerelmes a világ két ellenkező töltésû pólusa.
Szerb Antal
-
Maga azt hiszi, a szerelem álmatlanságból, szívdobogásból és remegésből áll? Hát nem. (...) Amikor a legnagyobb tömegben egyedül kezd lenni az ember, ha meg egyedül van, unja és utálja magát... és egyszerre maga mellett akar valakit, aki egészen az övé, úgy, mint a haja vagy a körme...
Palotai Boris