Törékeny jégen járunk. a mélység már vár, elnyel az ár. Egymáshoz ritkán szólunk, hajsza van csak, megállni kár.

Kapcsolódó idézetek

1. Az erő kevés, és túl sok a csapda, fegyverek nélkül indulunk harcba, És törékenyen állunk, ha jön a vihar, Csak reméljük, hogy nem lesz baj.
2. A hangulat olyan volt, mint az egynapos jég: a törékeny felszín alatt mély víz, mégis át kell kelni rajta, óvatos, tapogatózó léptekkel. (...) Kockázatos volt megpróbálni hidat verni fölé. Nem volt mit mondani, nem volt téma. Karin Alvtegen
3. Nincs járható út. Elnyel a mélység, De valami van, Ami visszahúz. Alvin és a mókusok
4. A kapcsolatokban is vannak (...) jégkorszakok, amikor nem mozdul semmi. (...) Igen, nem mozdul, egy darabig, mert aztán megindul az ár, és mindent elsodor.
5. Az a veszélyes, ami a mélyben él: a forró láva - mely kitörni készül, a jéghegy alja - mit betakar a tenger, s a gonosz szándék - mit érlelünk szívünkben.
6. Csak azért keresztezzük egymás útját, hogy közösen alacsonyodjunk mind mélyebbre a semmi felé vezető hajszánkban: az eszmecserékben, a vallomásokban és az intrikákban. Emil M. Cioran
7. A szerelem törékeny, mi pedig nem vigyázunk rá eléggé, csak próbálunk úgy átevickélni az életen, hogy reméljük, ez a törékeny dolog ellenáll minden csapásnak.
8. Õszinteség, és tiszta, világos szavak nélkül csak szeparált, magányos lakatlan szigetekre sodródunk egymástól. Kár a fájdalomért és az elvesztegetett időért.
9. A szavai úgy hullanak közénk, a járdára, mint a kövek. Csaknem beszakad a járda. Jodi Lynn Picoult
10. Vízen járó a hazug valóság, léptei súlyát a habok habzsolják. Az éhes szájak, ha enni kérnek, nincs hagyatéka a szelídségnek.