Az a veszélyes, ami a mélyben él: a forró láva - mely kitörni készül, a jéghegy alja - mit betakar a tenger, s a gonosz szándék - mit érlelünk szívünkben.

Kapcsolódó idézetek

1. A lelkünk olyan, akár egy feneketlen tó. A mélyben olyan titkok, elfojtott érzelmek, gondolatok és ki nem mondott szavak rejtőzhetnek, amik szinte elképzelhetetlen módon megfertőzhetik testünket, lelkünket, egész életünket. Robert Lawson
2. A lelkem mélyén jó akarok lenni, jó dolgokat akarok látni, jól akarok élni, de bármerre nézek, csak rossz dolgok vannak. Mintha a gonoszság egyre csak bugyogna föl a földből, és az ember nem tehetne mást, mint hogy kikerüli, nehogy a lábára fröccsenjen. Charles Martin
3. A rossz előbb füstölög, mielőtt vétekké gyullad: a lelkiismeret fulladozik ebben a füstben. A megkísértett tisztesség önkéntelen émelyeg a pokoltól. A tárulkozó mélység bûze észre téríti az erőseket, és elkábítja a gyengéket. Victor Hugo
4. Nincs veszedelmesebb annál, mint amikor az emberi szívet behálózza valami rossz. Minél sûrûbb szövedék fonódik köré, annál nehezebb aztán előhívni belőle a jóságot. Kätlin Kaldmaa
5. A viharokban és kalandokban rejtőző veszedelemnek rengeteg az árnyalata, és csak hébe-hóba fordul elő, hogy a jelenségek külső leplén érzékelhetően üt át a baljós erőszak, a gonosz szándék - az a meghatározhatatlan valami, ami megzavarja az ember eszét és összeszorítja a szívét, hogy tudja, érezze, a véletlenek kuszasága és az elemek dühe rosszakaratúan tör rá olyan erővel, amelyet már nincs hatalma kordában tartani, oly féktelen kegyetlenséggel, amely kitépi belőle a reményt és a félelmet, a fáradtság gyötrelmét és a pihenés utáni vágyat. Már csak törni, rombolni akar, megsemmisíteni mindezt, amit eddig látott, szeretett, élvezett vagy gyûlölt. Mindazt, ami drága és nélkülözhetetlen - a napfényt, a múlt emlékeit, a jövendőt -, az egész sokszínû világot el akarja törölni a szeme elől azzal az egyszerû megdöbbentő cselekedettel, hogy elrabolja tőle az életét. Joseph Conrad
6. A rossz megmarad. A rossz nem tûnik el. Elásod, és kiássa magát. Behajítod az óceán közepébe, és visszazúdul rád, mint a dagályhullám. Harlan Coben
7. Lelkünk úgy mûködik, mint az örvény. A szélén veszedelmesen kavarog, ott a sok szemét, és fölkavart, iszapos rossz gondolat, negatív érzés, szorongás és félelem - de a legközepén csend van és nyugalom. És biztonság. Itt lakik az igazi valód. És itt van az öröm forrása is. Müller Péter
8. - A remény gyilkol, és olyan tengerbe hajszol, aminek a hullámait soha nem szelídítheted meg! (...) - De nem húz a mélybe, hanem a felszínen tart.
9. Igazában a bûn vagyunk, a gyöngeség, az, amit leplezünk. Az erény, ami kilátszik belőlünk, felülete csak a jéghegynek, ami a mélyben vagyunk. Márai Sándor
10. A féltékenység elmeháborító, és gonosz tettekre késztet. A féltékenység pusztításra éhes, mint a telhetetlen fenevad, csillapíthatatlan, mint dagályban a tenger, sötétben tartja a kedélyt, félelembe taszítja a lelket, gyilkos gondolatokat szül, igazságtalanná és gyanakvóvá, hitetlenné és alantassá teszi az embert.