Törjétek fel zárát az "én-álmodásnak" Hogy elepedt lelkem odaadhassam másnak - Másnak másnak másnak - ki megváltja tőlem Ki mint húrból hangot kicsalja belőlem - Ki valóra váltja - megitatja vérrel S megéteti könnyes szerelem kenyérrel!

Kapcsolódó idézetek

1. A szívem adnám oda hegedûnek, A szívem, melyből bú és vágy zokog, Lopjon szívedbe enyhe bánatot És kósza vágyat, mely árván röpülget, Hogy szûz álmodban, halkan, édesen, Nem is sejtve, hogy könny az, amit ejtesz, Álmodban, mit reggelre elfelejtesz, Sirasd el az én züllött életem. Tóth Árpád
2. Zengjük el hát utolsó dalunkat és váljunk el! Feledd el az éjt, ha már elmúlt az éjszaka! Kit igyekszem ölelő karjaimba zárni? Álmokat sohasem lehet fogságban tartani! Mohó kezeim az ürességet szorítják szívemre és ez megsebzi keblemet! Rabindranath Tagore
3. Érted bármit megteszek Nélküled én elveszek Nem ég bennem úgy a tûz Ha engem messze elkerülsz Hogyha nem hallom szavad A lelkem többé nem szabad Minden sóhaj fojtogat Nem vívok többé harcokat. Intim Torna Illegál
4. Szívem és lelkem fogoly legott, Egynek, egynek rabja vagyok. Ölelgetném azt az egyet, Belsőmben csak e vágy reszket. Örömöm nékem nincs más, Titkos érte kívánkozás. Álmot szememre ő igéz. A vágyakozás elemészt.
5. Sirasson meg engem, szerencsétlen lettem, Azok tettek azzá, akiket szerettem. Üres lett a szivem, üres lett utánok, Betöltötték kínzó, messze ûző álmok. Ady Endre
6. Mint engem csalt, csalják meg úgy, Mint elhagyott, hagyják el úgy, Undor és vágy rágjon szívén, Szenvedje át mind, amit én. Tóth Kálmán
7. Gyógyítsd be sebeimet, Újítsd meg szívemet, Tépd szét a köteleket, Szeretetet, békét adj nekem, Életem, szeretetem, vágyaim, Szükségleteim, szenvedélyem, Erőm, hibáim, Bûnöm, barátaim, Ellenségeim, családom, Mindenem... mostantól a tied.
8. Édes testvér, azt kivánom: Lengjen körül sok szép álom, S mit megér az álmodó, Hadd kövesse szebb való!
9. Bárcsak valaki felszárítana a bőrödről, édesem, Bár kihúznának minket egymásból, Bár kitörölnének az agyamból, Bár ne beszélnél hozzám, (...) Én vagyok a lelked, te az én levegőm.
10. Menjünk, kérlek, mert én még élni akarok, Bebörtönöz a sorsunk, de legyünk végre szabadok! A dolgok körülötted elrontják a holnapot, továbbállnak és kívánnak szép tegnapot. Értelmetlen életed érvágásra élezve, kilátásom képtelen korátokra képezve, a kezeink lefogva, érintésre éhezve, a szívünk darabokban, az életünk már szétszedte.