Tudjuk, hogy a legtöbb csillag körül vannak világok is, de azt nem tudjuk, van-e valamelyiken élet. Az biztos, hogy a mi világunkon van, de ebből még nem derül ki, hogy ez normális-e vagy sem. Lehet, hogy az élet valamilyen különleges dolog, ami csak egyszer fordult elő, és a másik világokon nincs senki, aki ezen gondolkodhatna.

Kapcsolódó idézetek

1. Tudja, hogy 400 milliárd csillag van, egyedül a mi galaxisunkban? Ha minden millióból csak egynek lennének bolygói, közülük minden egymillióból csak egyen létezne élet és ezek közül minden egymillióból csak egyen volna értelmes élet, akkor is legalább milliónyi civilizáció létezne a világûrben.
2. Vannak a Föld forgásában ritka pillanatok (...), amikor megesik, hogy valamennyi dolog és lény, még a legtávolabbi csillagok is soha nem ismétlődő módon együttmûködnek, úgyhogy olyasmi történhetik, ami se előtte, se utána soha nem. Sajnos az emberek általában nem értik, hogyan éljenek vele, így aztán a csillagórák észrevétlenül múlnak el. De ha akad valaki, aki érti, fölismeri őket, nagy dolgok esnek a világon. Michael Ende
3. A csillagoknak mindegyike külön világ. Talán ott is élnek állatok és emberek, és a holtak lelkei beléjük költöznek aztán. Josef Lada
4. Egy galaxisban több milliárd csillagot találunk, és magában az univerzumban több milliárd galaxis létezik. Minden csillag igazából egy nap, és minden nap körül több bolygó is kering. Gondolj bele abba, hogy az életre alkalmas bolygókon milyen életformák jöhettek létre, ha nekünk, embereknek az elmúlt hat évezredben - ami mérhetetlenül kis idő - sikerült megteremteni a civilizációnkat. Egyszerûen kell, hogy legyenek olyan civilizációk, akik az ûrhajójukon képesek elérni a kozmosz legtávolabbi pontjait is, és ismerhetik a világegyetem minden titkát. Ha elfogadod egy olyan emberfeletti tudással rendelkező faj létezését, amelyik a galaxisokon keresztül telepatikusan tud kommunikálni egymással, és szabadon közlekedik az univerzumban, akkor közel kerülsz ahhoz a képhez, amit az emberek Istenről gondolnak. Stanley Kubrick
5. Tér van épp elég odafent, és gyerekes dolog lenne azt képzelnünk, hogy a legközönségesebb galaxisok egyikének ebben az eldugott kis szegletében volna valami különleges. A földi élet csupán kis kóstoló abból, hogy mi minden megtörténhet a világegyetemben. A mi lelkünk csak egy a sok közül. Carlo Rovelli
6. Mindannyian a saját világunkban élünk. De ha fölnézel az égboltra, láthatod, ahogy a csillagok, ezek a kis külön világok, együtt csodálatos csillagképeket, naprendszereket, galaxisokat alkotnak. Paulo Coelho
7. A csillagok messze vannak. Olyan messze, hogy amikor nézzük őket, a múltjukat látjuk, hiszen a fény több év alatt ér csak ide, hozzánk. Az emberek néha azt mondják, a csillagok, amiket látunk, valószínûleg már meg is haltak, mire a fényük ideért. Ez nem igaz. A legtöbb csillag, amit látunk, csak néhány száz fényévnyire van. Szóval ne aggódj, a csillagaidnak valószínûleg kutya baja. Randall Munroe
8. A világ tele van olyan dolgokkal, amelyeket nem látunk, mégis tudjuk, hogy vannak, és igaznak hisszük őket. Gondolataink például állandóan és élénken megtapasztalhatóan jelen vannak, mégsem tudja senki, hogyan keletkeznek. Nem lehet okát látni, nincs szaguk vagy kiterjedésük, mégsem merül fel bennünk a kétely, hogy esetleg nem lennének valóságosak. Az álmokkal ugyanez a helyzet. Mindannyian álmodunk, de csak találgatni tudjuk, hogyan és miért.
9. Adódnak pillanatok, amelyek valahogy másmilyenek: szokatlanok, intenzívebbek és inspirálóbbak. De azt nem tudjuk, mi ez az érzés, hogyan tehetnénk maradandóvá, és amikor vége, ott maradunk kielégítetlenül, nyugtalanul, mert az élet már megint a szokványos mederben folyik. Újragondoljuk, milyen rejtélyek veszik körül életünket ezen a bolygón. Átéljük ezeket a titokzatos véletleneket, és ma még nem értjük ugyan őket, mégis tudjuk, hogy valóságosak.
10. Bolygónkon közel 7 milliárd ember él. Mindegyikük más, mindegyikük egyedi. Mennyi az esélye annak, hogy ez így legyen? Miért van így? Pusztán a biológia, a fiziológia határozná meg a sokféleséget? Vajon gondolataink, emlékeink, tapasztalataink jelölik ki speciális helyünket? Vagy ennél többről van szó? Talán egy felsőbb akarat irányítja a teremtés véletlenszerûségét? Talán valami ismeretlen rejtőzik a lélekben, amely ott lapul mindegyikünkben, és ránk szabott kihívásokkal segít felfedeznünk, hogy kicsodák is vagyunk.