Tudod, hogy nincs bocsánat, hiába hát a bánat. Légy, ami lennél: férfi. A fû kinő utánad.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha férfi vagy, légy férfi, Erős, bátor, szilárd, Akkor, hidd, hogy sem ember Sem sors könnyen nem árt. Légy tölgyfa, mit a fergeteg Ki képes dönteni, De méltóságos derekát Meg nem görbítheti. Petőfi Sándor
2. A fájdalom senkit nem kímél. (...) Alázatossá tesz. Beárnyékol. Megfeketít. Kivilágosít. A bánat új embert farag belőled, ha közben nem pusztulsz bele.
3. Ne mondd te ezt se, azt se, hamist se és igazt se, ne mondd, mi fáj tenéked, ne kérj vigaszt se. Légy mint a fû-fa, élő, csoda és megcsodáló, titkát ki-nem-beszélő, röpülő, meg-nem-álló. Kosztolányi Dezső
4. Vannak dolgok, amik fölött fûnek kell nőnie... amit el kell felejteni... nem csak megbocsátani, de el is felejteni, mert a megbocsátásban, feledés nélkül, visszamaradt valami tüske.
5. Úgy gyötri a testet utánad a bánat, úgy röppen a lélek utánad, elébed, ó, semmi, de semmise már! ez a zápor sem mossa le rólam a vágyat utánad. Radnóti Miklós
6. Halott vagyok miattad, s mit se bánod; látod, hogy sorvadok, s nem szánsz miatta; a szerelem bensőmet fölkavarja, s mind keményebbé válsz, gyötör hiányod.
7. Az élet szép. Higgy nekem. Megéri, hogy megszüless, még ha fájdalmas is olykor. (...) De mindig tartsd eszedben, kis barátom, hogy holnap megvirrad, és új nap kezdődik. Az élet sehol nem áll meg. Ne zavarjanak meg azok a nyomorultak, akik úgy meghúzzák a lelküket, mint a hátizsák száját. Az ember olyan, mint a fa. Virágzik, gyümölcsöt hoz, lehullatja a levelét, aztán kezdi elölről.
8. - Mindegy, hogy mit tettél. Ne add fel, soha ne add fel! (...) Ha szeret téged, meg fog bocsájtani. - Te ezt el is hiszed? - El kell hinnem, különben nincs tovább.
9. Csak mert valaki egyszer megbántott, nem kell kitörölni örökre a telefonkönyvből. A dolgok változnak, az ember felnő.
10. Ami volt egyszer, annak nincsen sohase vége, vétkes vagy áldozat: nem felejtesz, nem felejtek, a sérelem sérelmet szül, a seb sebezne, és nincsen, ki mint bokára ejtett szoknyából vetkező, a múltjából kilépne, s azt mondaná: "Igen, én ezt tettem veled, ahogy mások velem: bocsáss meg érte!" Rakovszky Zsuzsa