Tudod, mi nők azért szeretjük zavarba ejteni a férfiakat, mert teherbe nem ejthetjük őket.

Kapcsolódó idézetek

1. El kellett veszítenem, hogy megértsem: a visszaszerzett kincsek íze édesebb, mint a legédesebb méz. Paulo Coelho
2. A férfiak többsége már csak ilyen. Amikor tudják, hogy egy nő halálosan szerelmes beléjük, s bármire képes értük, akkor könnyen veszik. Elfelejtik, hogy egy kapcsolatot ápolni kell, mert ha a sorsára hagyják, akkor a legjobb is elromlik. Amikor pedig a nő belefárad az elhanyagoltságba, abba, hogy nem kap viszonzást semmiért, és keres magának valaki mást, vagy kiszáll a viszonyból, akkor a férfi hirtelen észbe kap, s előveszi minden tudományát, amit hódítás címszó alatt őrizget a tudatában. Csakhogy akkor már többnyire késő.
3. A klasszikus romantikus irodalomból ismert udvarias magatartás ma már nem csak fikció, hanem egyenesen sci-fi. A srácok bunkók, a lányok meg odavannak értük. Leiner Laura
4. Valahol mindenkinek van gyenge pontja. Pandorának például az a fránya doboz volt a gyengéje, szegény trójaiak pedig rossz lóra tettek.
5. A holdba néztem éjjel, de nem jött semmi fényjel, hogy szeretsz. Nadányi Zoltán
6. Mi ez az akármi, ami az egyik nőben megvan, a másikban nincs? Miért van az, hogy van olyan nő, aki csak annyit mond: "pocsék idő van ma", és minden hallótávolban lévő férfi azonnal odasietne hozzá, hogy beszélgessen vele az időjárásról? Talán a gondviselés néha eltéveszti a címet, amikor csomagot küld... Egy Aphrodité-archoz és -alakhoz megfelelő temperamentum illenék. De valami félresikerül, az Aphrodité-temperamentumot valami csúnyácska kis teremtés kapja, és a többi nő meg dühösen hajtogatja: "Elképzelni sem tudom, hogy mit látnak benne a férfiak. Még csak nem is csinos!" Agatha Christie
7. Vannak emberek, akik nézésükkel zavarba tudnak hozni másokat, mert a szemük elárulja a gondolataikat. Berkesi András
8. Egyszer volt, hol nem volt, valahol a tengerben, mondjuk, a Capri-öbölben egy hullám, amelyik beleszeretett a sziklába. Mindig körülötte fodrozódott, csókolta éjjel-nappal, fehér habkarjával ölelte. Sóhajtozott, zokogott, könyörgött, hogy legyen az övé, és addig ostromolta szerelmével, míg lassan-lassan alámosta a szikla ellenállását, és egy szép napon, mert nem bírta tovább, a szikla megadta magát, és a hullám karjába omlott. (...) És akkor a szikla, a körülrajongott, az imádott, az annyira áhított szikla nem létezett többé. Egy kődarab hevert csupán a mélyben, a tengerfenéken. A hullám úgy érezte, megcsalták, rászedték, és hamarosan másik sziklát keresett magának. Erich Maria Remarque
9. Képzelj el egy hatalmas ládát, telis-tele sok millió kirakójáték apró darabkáinak milliárdjaival: ez a jövő. Egy óriási táblát képzelj mellé, amely részben már megtelt a teljes puzzle lapocskáival: ez a múlt. Azok, akiknek a jelenben dönteniük kell egy-egy dolog felől, mindannyiszor vakon nyúlnak bele a jövőt rejtő dobozba, kihúzzák a kirakójáték egy újabb mozaikdarabját, és odateszik a táblán a helyére. Valahányszor egy új darabka kerül a táblára, azzal változni fog a puzzle végső formája és rajza, ezért fölösleges azt méricskélni, milyen lett volna a kép, ha egy másik lapocska került volna ki a dobozból. Darren Shan
10. Bizonyos viharok, mielőtt betörnének a kertünkbe, apró üzeneteket küldenek, melyekkel lustaságból nem foglalkozunk. Paulo Coelho
11. A férfiak általában nem tudják, milyen váratlanul és radikálisan változhatnak szeretetteljes társból felelőtlen és távoli idegenné. John Gray
12. Az ősz ma, nézd meg, épp bokáig ér. A szeptemberre külön színvilág van: összekutyulva barna és fehér, rumos kóla egy részeg indiánban. Závada Péter
13. Már nem tudtak beszélni, nem is néztek egymásra, de a ki nem mondott szavak oly mámorító boldogsággal töltötték el őket, hogy öntudatlanul egymáshoz hajoltak, legyőzhetetlen vágytól ûzve, ahogy az illattól duzzadó virágok hajolnak össze forró éjszakákon, ahogy a fák - melyeket beragyog a hold fénye - borulnak álmukban a csobogó patak fölé csendes tavaszi éjeken, miközben a még távoli nappalról, a napfényről álmodoznak epekedve. Wladyslaw Stanislaw Reymont
14. Végigsuhant rajta a szerelem hulláma, és érezte, hogy a szívét bezáró üvegburok ezernyi szilánkra hasad.