Ugrás a tartalomra
Tudom, hogy meghaltál, de nem hiszem,
még ma sem értem én;
hogy pár kavics mindörökre bezárhat,
hogy föld alatt a hazád és a házad,
ugyan hogy érteném.
Kapcsolódó idézetek
-
Úgy néz ki, számodra halott vagyok,
bár ez talán nem is olyan meglepő,
te tudod a legjobban, hogy
azt, amit velem tettél,
nem lehet kiheverni.
-
A kezed fogom ma is, ugyanúgy, mint régen,
A képen ott vagy te is velem, és nem értem,
Mért szakad el a kép, hova tûnik a sok emlék.
Tompos Kátya
-
Akkor még sok mindent nem értettem. Például azt, hogy megbánthatok valakit úgy, hogy az sosem fogja kiheverni. Hogy az ember néha a létezésével sebzi meg a másikat egy életre szólóan.
Murakami Haruki
-
A háború persze egyet jelent a halállal, de mindig meginog a föld az ember talpa alatt, ha olyan ember hal meg, aki valamikor ott lakott, ott lélegzett a közelében.
Markus Zusak
-
Tudom azt, hogy neked néha fáj,
Tudom azt, hogy valahol vársz még rám,
Tudom azt, hogy nem mondtam mindent el,
De nem veszíthetlek el.
-
Nem hittem el, hogy vannak emberek, akik tényleg szerettek/szeretnek. Máig nem vagyok rá képes teljesen. Mindig van egy fal, amivel védem magam. És még azzal együtt is bírok pofával az aszfaltra esni.
Sam B. Finn
-
Ma sem állíthatom, hogy képes vagyok egy ember életének értékét megbecsülni, de egyet kijelenthetek: tudom, hogy amikor meghalt, a szeme csukva volt, és a szíve kitárva.
-
Itt élsz bennem,
Mélyre temetve,
Ahogy én leszek egyszer végleg,
Hat láb mélyen, földbe döngölve,
Egy test, két lélek,
Így nem búcsúzhatsz el!
-
Ahhoz képest, hogy elég sok rejtélyben volt már részem, van egy, amit még mindig nem értek: hogy miért bukkannak fel bizonyos emberek az életünkben? Miért mennek el mások? És megint mások miért válnak a részeddé? Némely barátságról úgy érzed, örökké fog tartani, más barátságok pedig túl hamar érnek véget. (...) Nem minden barátság sorsa, hogy egy életre szóljon; ami tényleg örökké tart, az a fájdalom, amikor elveszítünk valakit.
-
Nem értem, miért akar bárki megölni valakit. Ha vár egy kicsit, előbb-utóbb úgyis meghal.
Carl Sandburg