Tudom, hogy most már nem szeretsz, írod is, hogy nagyon-nagyon végtelenül szerettél - így mondod, múlt időben. Én nagyon szeretlek most is, minden ingadozásod és mindenek ellenére. Félre sem vonulok, nem is lépek elő, vagyok és leszek, ahol, ahogyan hagysz.

Kapcsolódó idézetek

1. Te is elmégy mellettem, Én is elmegyek melletted, És visszafordulni nincs idő. Ki ne mondd, hogy szerettél! Én is úgy hallgatom el, Mintha szégyen volna, hogy valahol, Valamikor, valakit szerettem.
2. Gyere, s valld be, hogy nem szeretsz, úgy elhiszem, hogy rég szerettél. S ha érzem már, hogy elmehetsz, majd megtudom, hogy itt lehettél. Nemes Nagy Ágnes
3. Még meg sem köszöntem neked (...). Köszönöm, hogy megadtál nekem mindent, amire vágytam, szerelmet, ami felemészt, és szenvedélyt, kalandot. Nincs semmi más, amit úgy akarnék, mint hogy ez örökké tartson. De nem lehet. Most láthatlak utoljára, búcsút kell vennünk, szeretlek, de el kell engedjelek.
4. Mindig is szerettelek. Soha nem szûntelek meg szeretni. Valahányszor azt mondtam, gyûlöllek, soha nem gondoltam komolyan, egyszer sem. Minden részedet szerettem, minden titkodat, minden bûnödet. Szeretem azt, ami vagy, azt, amit csinálsz, és hogy általad azt érzem, hogy egyszerre félek és egyszerre vagyok biztonságban.
5. Nem tudom, eddig miért tettem úgy, mintha nem számítanál. Biztosan csak nem akartam ezt érezni. Úgy fáj. De szeretlek. Iszonyatosan szerelmes vagyok beléd és nem érdekel, ha szerinted már túl késő.
6. Valóban úgy érzem, hogy nagyon szeretlek. Pillanatnyilag nem tudom elképzelni az életemet nélküled. Csak azt nem tudom, hogy ugyanígy érzek-e majd három hónap múlva is. Ez az, amit te sem tudhatsz. Berkesi András
7. Megőrzök mindent itt mélyen a szívemben. Az évek nem múlnak el bennünk nyomtalan. Túl sok mindent mondtál ahhoz, hogy elhiggyem; Ez egy végtelen szerelem.
8. Szeretlek, nem tudom, hogy mikortól és mivégre, gőg és probléma nélkül egyszerûen szeretlek, így szeretlek, mivel nem tudok másként szeretni, csak így, csakis e módon, hogy nincs külön te, nincs én. Pablo Neruda
9. Fogadom, hogy őrülten szeretlek. Akármilyen leszel is, most és mindörökké. Sosem felejtem el, hogy ez egy életre szóló szerelem. A lelkem legmélyén tudni fogom, hogy jöhet bármi, ami elválaszt minket, mi mindig visszatalálunk egymáshoz.
10. - Nem szeretsz már? - Nem tudom. (...) Azt hiszem, még mindig szeretlek. Csak éppen nem érzem. Jean-Paul Sartre