Túl nagy a zaj, túl sok a vágy, ami körülvesz minket. Ahol éppen vagyunk, akivel élünk, a család, a munkahely, elárasztanak minket idegen vágyakkal. Az egész olyan, mint egy trójai ló, amivel nem kívánt vágyakat csempésznek az életünkbe. Nagyon nehéz dolog ez, hiszen a szeretőd, a gyereked, a férjed vágya gyakran erősebb, fontosabb, mint a tied.

Kapcsolódó idézetek

1. Az életben nehéz összpontosítani, hiszen a világ tele van zajokkal. Próbálunk koncentrálni a fontos dolgokra - az egészségünkre, a családunkra -, de ezt elnyomja a pénzkeresés kényszere és a hatalom utáni vágy. Bárhogy is igyekszünk, elterelődik a figyelmünk, így hát tévútra jutunk, aztán egyre szorosabban keressük a megoldást mindenfelé, és közben nem vesszük észre, hogy néha a legfontosabb dolgok épp a szemünk előtt vannak.
2. Vágytam én már sok mindenre. De rá kellett jönnöm, nincs annál erősebb vágy, mint amikor a másik közelségére vágyunk. Amikor úgy vágyunk a másik közelségére, hogy az nem lehet mellettünk, amikor vágyakozásunk kielégíthetetlen, vágyunk tárgya elérhetetlen. Ettől kezdve elindul az ördögi kör, a gyötrő láncreakció, amiből képtelenség kiszállni, hiszen az ösztön a mozgatórugója. Elindul a játék, az a kínzó játék, amit férfi és nő ösztönösen játszik egymással. A játék, amely során nem is a másik testét kívánod, hanem a lényét. Minden porcikáddal kívánod a látványát, ami talán messze van a tökéletestől, de számodra a mindent jelenti. Kívánod a hangját, aminek érzékelésére a körülötted zajló világban megáll az idő, és a te saját hangod is átváltozik. Idegen lesz, olyan, mintha nem is te volnál. Pedig ez a hang vagy csak te igazán. Mert minden, ami eddig volt, megszûnt létezni. Minden, ami eddig volt, a föld nyelte el. Minden, ami eddig szépnek tûnt, elveszítette szépségét. És értetlenül állsz ebben az idegen világban, mert egyszerûen nem találod a helyedet. Nélküle nem találod a helyedet. Mert a te helyed ott van, mellette. Tomán Edina
3. A túl sok kötelezettség megfojtja a vágyainkat és az ambícióinkat, és a modern világ olyan terheket pakol a nyakunkba, amiket időnként elviselni sem vagyunk képesek. Tóth Gábor Ákos
4. Nem békés, nyugalmas örömök után vágyódunk, mert ilyenkor eszünkbe jut szerencsétlen sorsunk. Nem a veszélyt keressük, és nem a kellemetlen, kínos megbízásokat, hanem a sürgés-forgást, a zajt, mert eltereli kellemetlen gondolatainkat, és elszórakoztat. Blaise Pascal
5. Túl sok az ember, túl sok a mozgás, túl sok a zaj. Nem hallom a saját gondolataimat. Brandon Hackett
6. Az élmények mind sok feszültséget okoznak, és ha két ember együtt él, ez mindkét irányba áramlik. Azt hiszem, ez egyszerre jó és rossz a házasságban. Jó, mert van hol kiadnunk a napi feszültséget, és rossz, mert arra zúdítjuk, akit szeretünk. Nicholas Sparks
7. Minden embernek van egy vágya, ami csak az övé, és ez a vágy sokakat eltaszíthat tőle, de azt, aki fontos, közelebb hozza hozzá. Ez a vágy a lelkem mélyéből fakad, és olyan erős, hogy mindenkit megfertőz, aki a közelemben van. Paulo Coelho
8. Mostanában kezdem úgy érezni, mintha túl sok lenne a zaj, tudod? (...) Az összes hang figyelemért küzd - tanárok, szülők, magazinok. Mi megy be, mi megy ki, ki jó fej, ki nem annyira jó fej. És ezek a szarok olyan hangosak lesznek, hogy úgy érzem, nem hallom a saját gondolataimat. Tudod, csak be akarok ülni a kocsimba és vezetni, de aztán meglátlak téged. Meglátlak a folyosón keresztül: behajolsz a szekrényedbe abban a kabátban, amit annyira szeretsz, és ahogy besimítod a hajad a füled mögé, és meglátsz engem, és mosolyogsz. Csak mosolyogsz, és a zajok elcsendesednek, tudod? És az egyetlen dolog, amit hallok, az a hangod, amikor kiejted a nevemet.
9. A csend nem elsősorban azért fontos, mert jobb, mint a zaj, amely gyakran jár együtt olyan nemkívánatos jelenségekkel, mint az izgatottság, az agresszió, a verekedés és az erőszak. A zajt zavaró hangok és képek is kísérhetik, melyek elûzik a saját gondolatainkat. Közben egy kicsit magunkból is elveszítünk valamit.
10. Van úgy, hogy támad, hogy ellened fordul a hibád, Zavar a zaj és zavar a fény, Valaki mondja már, hogy túl vagyunk a felén, Nehezén s ennyi az egész, Hogy ne félj. Alvin és a mókusok