Nem békés, nyugalmas örömök után vágyódunk, mert ilyenkor eszünkbe jut szerencsétlen sorsunk. Nem a veszélyt keressük, és nem a kellemetlen, kínos megbízásokat, hanem a sürgés-forgást, a zajt, mert eltereli kellemetlen gondolatainkat, és elszórakoztat.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember mindig az ismerőset keresi, az ismerősbe vágyik vissza, az adja neki a komfortot. A komfortos, az ismerős nem biztos, hogy jó neki, de akkor is azt keresi. Amikor ilyen gyorsan változik a világ, akkor az embert megijeszti az, hogy elveszíti az ismerős dolgokat, és ez az ijedtség, félelem, szorongás nagyon sok negatív érzelmet szül, és nem felejtetlenül segíti az egymás megértése felé való törekvést. D. Tóth Kriszta
2. A csend nem elsősorban azért fontos, mert jobb, mint a zaj, amely gyakran jár együtt olyan nemkívánatos jelenségekkel, mint az izgatottság, az agresszió, a verekedés és az erőszak. A zajt zavaró hangok és képek is kísérhetik, melyek elûzik a saját gondolatainkat. Közben egy kicsit magunkból is elveszítünk valamit.
3. Miért sietünk mindig valahova? Miért nem élvezzük ki a boldogság egyszerû pillanatait? Vágyunk rá, és amikor eljön, észre se vesszük, hagyjuk kicsúszni a kezünk közül. A boldogság nem feltétlenül valami eget rengető dolog; apró, alig érzékelhető mozzanatokból is állhat.
4. Amikor boldogtalanok vagyunk, olyan emberek társaságára vágyunk, akik hozzánk hasonlóan nyomorultul érzik magukat, annak keserédes igazolása után, hogy nem azért szenvedünk, mert elszegődött mellőlünk a szerencse, vagy mert rossz döntést hoztunk, hanem mert ez az élet rendje. Carsten Jensen
5. Ez a primitív, kényelmes, kevéssel beérő mai világ kiokád magából, igényesnek, mohónak talál, egy dimenzióval gazdagabb vagy a kelleténél. Az olyan emberek, mint mi, manapság nem tudnak élni és az életnek örülni. Aki csinnadratta helyett zenére, szórakozás helyett gyönyörre, pénz helyett lélekre, nyüzsgés helyett igazi munkára, játszadozás helyett szenvedélyre vágyakozik, az ebben a tetszetős világban nem találja meg az otthonát. Hermann Hesse
6. Bármennyire is fontos a lélegzetvétel, nem ad élményt, nem ad örömet az embernek. (...) Legtöbben nemcsak nyugalmat akarunk, de vágyunk arra a múlékony, bolydult állapotra, arra a zaklatott boldogságra, aminek szerelem a neve.
7. A világnak több humorra, nevetésre, örömre és pozitivitásra van szüksége. Annyi fájdalom, szenvedés, harc és félreértés létezik, ami a negatív érzelmeket, érzéseket és bizonytalanságot létrehozza! Tehát örömre és valódi humorra vágyunk, jobban, mint bármikor.
8. Miért vonzódunk a többi emberhez?! Hiszen tudjuk, hogy mit várhatunk tőlük! Itt körös-körül milyen sok ember siet valahová, ahol nem látják szívesen. Az egyik a szeretőjéhez siet, akit nem fog otthon találni. A másik a volt feleségéhez megy, hogy kibéküljön vele, a végén összevesznek. (...) Az élet félelmes, a halál ijesztő. Szegény kis szenvedő bolondok. Mennyi szív dobog itt körös-körül. Milyen fenséges, hiábavaló zene! Aszlányi Károly
9. Az ember mindig a könnyebb utat keresi. A kényelmesebbet. Azt az örömöt, amit egyszerûbben, hamarabb ér el. Ez az öröm azonban nem vezet tartós boldogsághoz. Paulinyi Tamás
10. Dolgunkban, sorsunkban vagyunk különbözők, Ezek szomorkodók, amazok nevetők. Az egyiknek sorsa hajsza, szomorúság, A másiknak élte vidámság, gazdagság.