Úgy tûnik, az emberek fel sem fogják, mennyire megrázó azt látni, hogy mindenki lépten-nyomon jobban törődik a saját átmeneti boldogságával, mint mások életével. Nem tudok jobb szót, mint hogy ez legbelül összetör.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem tudok boldog lenni úgy, hogy tudom, te valaki mással élsz. Megölne bennem valamit. Ami köztünk van, az nem mindenkinek adatik meg. Túl gyönyörû ahhoz, hogy elhajítsuk magunktól. Nicholas Sparks
2. Meggyőződésem, hogy mindenki látja és sajnálja a saját sérelmeit. De gyönyörû a pillanat, mikor összetörik egy szív, és egy másik szívhez vezet minket, amely talán többet szenvedett, és amelynek joga van több gyengédséghez, több szeretethez, mint nekünk.
3. Az ember néha annyira rosszul érzi magát, annyira belesüpped a saját boldogtalanságába, hogy nehezére esik felismerni, mi a helyes. Megtenni pedig még nehezebb. Jojo Moyes
4. Azzal nyugtatjuk magunkat, hogy a baj csak másokkal esik meg, nem velünk. Aztán egy nap bekövetkezik. Lerombol mindent. Az emlékeket, az érzéseket. A szív megtelik fájdalommal, betelepszik, nézi, ahogy szenvedsz. Azt mondjuk, hogy ezt nem lehet túlélni, de aztán az élet fogva tart, nem tudni, miért.
5. Egyszer minden élet felrobban. Minden élet. Valakit szeretni kell, különben hiába minden. (...) Mit csináljak? Megpróbáltam szeretni az embereket. Mind, az összeset. De ez nehéz, nagyon nehéz. Az ember elvurstlizza az időt valahogy. Márai Sándor
6. Ha valaki semminek nem tud örülni, még percekre sem, az már nem tesz különbséget öröm és bánat között. És ez a legnagyobb rossz, ami emberrel történhet. Bartis Attila
7. Elfeledkeznek az emberek egymásról. Nem néznek egymás szemébe, nem kérdezik a másikat. Átlépnek a problémákon, valahogy mindenki rohan. Mindenkinek egy élete van, azt próbálja jól leélni, csak rengeteg minden mellett elmegyünk, azt hiszem. Elmegyünk a természet mellett, elmegyünk a saját országunk mellett. Szacsvay László
8. Az emberek lelkéből kiveszett az igazi hit. Hinni akarnak a csodában, de nem tudnak. Megtörtek valahol legbelül. Michael Scott
9. Kegyetlen dolog a sors (...). Széttépi az embereket, összetöri a szíveket, fájdalmat okoz az ártatlanoknak. Ugyanezt teszi az idő: cafatokra marcangolja szét az embereket, míg már túl erőtlenek ahhoz is, hogy képesek legyenek felegyenesedni, hogy felálljanak és éljenek.
10. Nincs nagyobb boldogság a földön (...), mint az összetartozó emberek egyetértése, és nincs tragikusabb, mint a halódó szerelem, az érzés megmagyarázhatatlan, észrevétlenül terjedő és egyik fél által sem érdemelt pusztulása. Az ember egyik percről a másikra végképp magára marad. Konsztantyin Pausztovszkij