Ugye, gyönyörû? A tûz, ami lobog benne. Ahogy ropognak az izzó fák, ahogy pattog a parázs. Ahogy ülünk itt ketten, szótlanul, a lángok fényében. Ahogy átölellek, s te pontosan tudod, mit mondok ebben az ölelésben. Ahogy ez a tûz, ahogy ez a meleg, ahogy ez az érzés beszél helyettem... helyetted. És mi ülünk. Ketten egy kandalló előtt. A szívünk előtt.

Kapcsolódó idézetek

1. Szerelem élő lángja, lelkem legközepében milyen vigyázva, míly szelíden sebzel! (...) Ó, tûz, gyönyörbe forgatsz! Ó, égés édessége! Ó, puha kéz! Ó, érintés, te kedves! Keresztes Szent János
2. A szerelemben az a gyönyörûség, hogy szeretünk. Jobban boldogít minket a bennünk égő szenvedély, mint az, amelyet másban gyújtunk. Francois de La Rochefoucauld
3. Van tökéletes, földöntúli, időtlen szerelem, amely teljes és kimondhatatlan. Szerelem, ami nem is szerelem már, hanem csak fény. Ahol csak ülünk és nézzük egymást, szótlanul, és a teljességben vagyunk.
4. Ha meggyûlölne téged az egész világ, akkor is szeretnélek, és szeretni foglak még akkor is, amikor egyszer két nap fog sütni az égen. Bújj a föld alá, rohanj keresztül égő tûzön, én mindig követni foglak. Kölcsönös a mi szerelmünk, és nem választhat el minket senki sem. És kedvesebbek nekem a veled töltött órák, mint a túlvilág illatos mezői. Ha meggyûlölnél engem és elûznél magadtól, én akkor is tovább szeretnélek. A te képed tükröződik szemében az én gondolataimnak. És téged látlak én ébren vagy alva, mindig csak veled beszélek én. Ha egyszer meghalok, akkor ne mondd, hogy elérkezett az utolsó órám, hanem sírba tett engem hozzád való szerelmem. És legyek bármily távol tőled, mindig melletted vagyok, és szemeim csak téged látnak. Alexandre Dumas
5. Átölel, és magához szorít, a testéből annyi szerelem, rajongás árad, hogy behunyom a szememet, és elmerülök benne. Az érintésbe, az ajka puhaságába olvadok, elveszek a csodálatos, lebegő, súlytalan együttlétben. Mintha felhőkön siklanánk, szivárványokon, dacolunk a gravitációval, kötelékek nélkül. Olyan mély, hosszú, lelkes csókban forrunk össze, amelyből nincs visszaút a földre. Alyson Noel
6. Szívből szeretni, híven! Nincs szebb, égni e tûzben! És együtt repülni fel, hogy lelkünk kevésbé féljen! Szívből szeretni mámor, elvész közel s a távol! És érezd, a szíved lángol, eltûnt a múlt a mából!
7. Ünnep, oly szép a gyertya, ha ég, A szeretet asztalánál ott ülünk mindannyian. Hó és hideg, de a szándék meleg, A kevés is több lesz, ha a szíved adod bele. Edda
8. Mert a test öröme a léleké is a közös ágyon, És a te örömed én vagyok, az enyém pedig te vagy. És kígyók is laknak a te öledben, és gyûrûiktől erősen szorongattatom, Mert a szerelem élet és halál egyazon pontban, Fele rész teremtés, fele rész pusztulás, De leginkább jól megrakott tûz, melynek lángjánál még a fázós öregkor is megmelegedhet. Nézd csak, én szerelmesem, mit mûvel ez a szerelem mivelünk, reszketünk mind a ketten. Orbán Ottó
9. Ámuló parázs csillan a mélyben, Szemeid tükre ma végtelent int. Pillantás illan időben, s térben... Lassuló szívemnek lobbanást hint. Remegőn simítom ajkadról szavaid, már őrjöng a vérem, s rohanna eléd... Félelem markában emlékek hamvai, de ölelő holnapom elindult Feléd... Pálnagy László
10. Az édes tiszta tûz, mely kedvesed szemében oly szelíden ragyog, az áldott enyhe tûz, mely bárkinek öröm, tenéked átok épen, mi mást mulatni vonz, téged tépődni ûz, mi másnak lelket ád, tenéked lelked rágja, kínpadi láng neked, mi másnak szent sugár. Babits Mihály