Ugye, szerinted se normális az, hogy valaki akarattal, ahogy te szoktad mondani, erőnek erejével hinni akar egy embernek, bízni akar benne, de tényleg minden igyekezettel... és nincs is semmi olyan, ami miatt ne bízhatna benne... és hiába utálja magát érte, egy hülye állat ott a belsejében folyton csak arra vár, hogy egyszer csak igenis kiderül..., hogy nem lett volna szabad bízni... Ugye, ez nem normális, nem lehet normális?

Kapcsolódó idézetek

1. Szerintem senki sem normális. Kívülről soha nem lehet tudni, miért csinál valaki valamit. Két ember csinálhatja pontosan ugyanazt, és lehet az egyik helyes, a másik meg nem. Az egyetlen irányadó az lehet, hogy az ember megkérdezi magától, hogy amit tesz, azt tényleg szeretetből csinálja-e, vagy félelemből. Amit az ember félelemből tesz, az hasztalan. Amit az ember szeretetből tesz, az hasznos. Feldmár András
2. A normális emberek azt mondják, el sem tudják képzelni, hogyan érezhetnék magukat annyira rosszul, hogy tényleg meg akarjanak halni. Meg sem próbálom elmagyarázni nekik, hogy nem arról van szó, hogy az ember meg akar halni. Hanem arról, hogy nem is kellene életben lennie, hogy olyan fáradtságot érez, hogy szétporladnak a csontjai, olyan fáradtságot, ami tele van rettegéssel. Az élet természetellenessége az, amivel előbb-utóbb kezdeni kell valamit. Meg Mason
3. A normálisnak vélt személyiségnek nem felelsz meg. Vagyis a többiek tehetnek róla, ha bajuk van veled. Az ő készülékükben van a hiba. Nem a tiédben. Mégis ki a fene állapítja meg ezeket a mércéket, mi? Kinek van joga megmondani, hogy milyennek kéne lennünk? Vagy hogy kinek kéne lennünk? És mégis hogyan merészeli bárki is azt éreztetni veled, hogy nem pont úgy vagy jó, ahogy vagy? Ez elfogadhatatlan.
4. Egy csomó mindent újra kell tanulnunk arról, hogy miket gondoltunk eddig normálisnak vagy szabályszerûnek. Vagy ennek ellene mész, és megmérgez az, hogy te gondolsz valamit, és nem az történik, vagy pedig azt mondod, hogy "kinyitom a szívemet, az elmémet, és befogadom a dolgokat, nem pedig rögtön egy falat húzok".
5. A normális emberi viselkedés nem azon múlik, ki milyen istenben hisz, milyen a világnézete. Valószínûleg az embert kell újraépíteni magunkban, hogy a másikban is meglássuk az embert. Alföldi Róbert
6. Vajon tényleg megpróbáljuk megérteni a többi embert, vajon valóban mindent elkövetünk ezért? Nem pont az ellenkezőjéről van szó, arról, hogy örökké, egész életünkben azt szeretnénk, hogy mások is olyannak lássák a világot, mint amilyennek mi látjuk? (...) Próbáljuk-e, vagy egyáltalán eszünkbe jut-e megérteni azokat, akik annyira mások, hogy valamiért kirínak a többiek közül? Merthogy nyilvánvalóan sokkal könnyebb elítélni másokat, ahelyett hogy megpróbálnánk megérteni őket. Azzal könnyítjük az életünket, hogy kijelentjük: ez a viselkedés vagy ez a gondolkodás nem normális, elítélem! Mintha az ember élete könnyebbé válna attól, hogy elítélünk másokat - észrevetted? És ki ne akarna kényelmesebb életet? De mi az, hogy normális? Ki vindikálhatja magának a jogot, hogy eldöntse? Nem csupán erőszak rejlik ebben a szóban: normális? Nem lehet, hogy a normális csak egy biztonságos kalitka, ami szépen körülvesz bennünket, az életünket, és sosem szabadulhatunk ki belőle? Jón Kalman Stefánsson
7. Ha félsz, az normális dolog (...). Jobb, mint ha nem félnél. Mert ha nem félsz, akkor alighanem elbíztad magad, és aki elbízza magát, az nagy bajban van. Charles Martin
8. Szerintem a normális ember - aki a közösséggel együtt tud lenni, aki nem őrült - állandóan kételkedik. Az őrültek soha nem kételkednek. Aki biztos valamiben, az az őrült. Feldmár András
9. Az ember (...) nem racionális lény, rengeteg érzelem és hiedelem áll az útjában. Nem lehet tőle azt várni, hogy lássa be, hogy milyen kellemetlen, amit mûvel, és legyen ésszerû. Csányi Vilmos
10. Nem tudom, hogy a normális valójában mit jelent. Szerintem mindenkinek egyéni elképzelése van erről, amelyet a kultúrája, a családja, az ismerősei, a jelleme és a tapasztalatai, a vele történt események, meg még vagy ezer körülmény alakít. Lehet, hogy az, ami az egyik embernek normális, abnormális a másiknak. Nicholas Sparks