Útjaidat akármerre bolygod, egy országot hordozol magaddal, veled jön egy makacs íz, egy halk dal...

Kapcsolódó idézetek

1. Nem számít, honnan jöttél, Csak az számít, hogy merre mész, És a zászlód, mit magasra tart, Egy ökölbe szorított kéz.
2. Bárhova is mész, magadat mindig magaddal viszed.
3. Mi vagy Te nékem? Szomjamra ital, Sebemre ír és bánatomra dal, Tûzhely, amelyhez térni soh'se késem. Márvány, amelybe álmaimat vésem. Át egen, földön, folyón, tengeren, Rögön, hanton, koporsófedelen: Szeretlek mindhalálig, nemzetem! Reményik Sándor
4. Illa berek, inak, erek! Én egyszer majd megeredek, útra kelek, megyek, megyek... Puszták, hegyek utcák, terek... Messzi, messzi, messzi megyek! - A föld kerek! Én csak megyek! Tamkó Sirató Károly
5. Amilyen jó menni, ugyanolyan jó jönni is. És minél messzebbre megy az ember, visszafelé jövet annál nagyobb lesz a hazája.
6. Hideg télben, az esti szélben A szó megszakad, benned ragad A fenyő színe, a kenyér íze, Az ősök dala, a szíved szava, A szülőföld hív haza. Ismerős Arcok
7. Bárhol jársz, bármerre mész, vigyázzon rád a szél, Szíved álmodja még, hogy hol van a helyed.
8. Te vagy az a dallam, Amit mindig hallok, Ha fárad a lábam, Hazavisz a hangod. Te vagy az a térkép, Mikor eltévednék, Jelzi az ösvényt, Ha rossz fele mennék.
9. Legyenek útjaid hepehupásak, kanyargósak, elhagyatottak és veszélyesek, de vezessenek el a legnagyobb csodákhoz. Hegyeid nyújtózzanak fel a fellegek fölé. Edward Abbey
10. Tudom, hogy mindenhová hordasz magaddal. Én csak írom, de te magad vagy a dallam, Ami mindkettőnkben lüktet. Ákos