Vajon nem veszíti-e el az ember folyton azt a valamit, amiről azt hiszi, hogy az övé, csak azért, mert mozog? És nem csak akkor áll-e mozdulatlanul valami, ha már nincs többé, és amikor már nem változhatik? Nem csak akkor birtokolhatja-e igazán az ember?

Kapcsolódó idézetek

1. Az embernek eleve nincsen semmije, ami "ténylegesen" az övé lehetne, mert bármit bármikor elveszthet, bármit elvehetnek tőle, bármi bármikor elromolhat, elvesztheti az értékét, és ha véletlenül hosszan megmaradna az ember látszólagos tulajdonában, a halálba már végképp nem viheti magával. Itt kell hagyjon az ember mindent, bármiről is hitte azt, hogy az övé. Laár András
2. Nem sokat jelent az, ha az ember mindent megkap. Senki nem tudja, hogy mit akar igazán egészen addig, amíg nem birtokolja azt a valamit egy kis ideig. Mindig vannak olyan emberek, akik csak a birtoklás érzéséért akarnak bizonyos dolgokat.
3. Azt mondják, az ember nincs tisztában azzal, mije van, amíg el nem veszíti. Ez nem mindig igaz. Néha tudod, mid van, mit veszíthetsz el, és milyen nehéz elveszíteni, amikor elérkezik az idő.
4. Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy továbbadni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod, eltûnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad. Buddha
5. Az ember nem birtokol semmit, csak az életét. Egy rövid időre tárgyakat tart a kezében. Ha azok kőből vagy fémből készültek, biztos, hogy túlélik őt, és egy rövid időre másvalaki tulajdonába kerülnek. (...) Nézz körül: nézd a fákat és dombokat! A "emberi" törvények szerint az enyémek. Szerinted a fák törődnek azzal, hogy az enyémek?
6. Mikor az ember olyasmit akar, amije nincs, akkor azon dolgozik, hogy megszerezze, ez ennyire egyszerû. És ha már az övé, azon dolgozik, hogy megtartsa.
7. Harcolhatunk foggal-körömmel olyan javakért, amiket később egyetlen pillanat alatt bármikor elvehetnek majd tőlünk. Ugyanez áll mindenre, amit - bár épp ugyanilyen bizonytalanok - szeretünk a "magunkénak" gondolni: társadalmi státuszunk, egészségünk, fizikai erőnlétünk vagy épp emberi kapcsolataink. Hogyan is birtokolhatnánk őket, amikor rajtunk kívül álló erők - a sors, a balszerencse vagy épp a halál - figyelmeztetés nélkül elragadhatja őket tőlünk? Mi marad tehát, amit valóban a sajátunknak mondhatunk? Csakis saját életünk - és az sem túl sokáig. Ryan Holiday
8. Az mondják, nincs állandó, minden örökösen váltakozik, fejlődik. Vajon ez a mi világunkra is érvényes? (...) Ha igaz, hogy itt is van állandó vagy változó mozgás, akkor az idő elteltével meg lehetne határozni a megtett utat. Lakatos Menyhért
9. Az ember megszokja azt, aminek az életét köszönheti. És előbb-utóbb azt képzeli: magától értetődő. Pedig téved, semmi nem tart örökké, minden eltûnhet egyszer. Robert Merle
10. Emberek, akiknek élete egyszer érintette egymást, kell, hogy új formát találjanak kapcsolatuknak, ha ők maguk különböző irányba haladnak is. És jelenlegi egyetértésük része lesz új életüknek is. Senki nem birtokolhat egy másik embert. Ha együtt vagyunk, birtokosai vagyunk saját magunknak, a természetnek és az időnek. Ilyen egyszerû ez. Liv Ullmann