Ugrás a tartalomra
Valahányszor arról panaszkodsz, hogy milyen nehéz és fárasztó dolog kreatívnak lenni, az ihlet sértetten meghátrál előled. Mintha az inspiráció feltartaná a kezét, miközben így szól: - Bocs, haver! Nem tudtam, hogy a jelenlétem ennyire megterhelő. Akkor én fogom a kalapom, és viszlát!
Kapcsolódó idézetek
-
Viszlát: százféleképpen mondhatod,
Könnyeid százféleképpen onthatod,
Kalapod fejedbe éppúgy nyomhatod, mielőtt kilépsz.
Mondom: viszlát, viszlát,
Kiáltom hangosan át,
Mert mire hangom újra meglelem,
Talán már nem tudom, hogy hogyan tehetem.
Maggie Stiefvater
-
Mondtam neked, hogy tartsd a szád
Kell a francnak az igazság
Mondtam neked, az ihlet fáj
Inkább jelszavakat ordibálj
Mondtam neked, nem kell a gond
Aki alkot, az sült bolond
Mondtam neked, van sokkal jobb
Legyen hatalmad s pénzed sok.
Zorán
-
Jön egy ötlet, de abban a pillanatban, hogy elkezdek rajta gondolkodni, már sérül, már nem lehet maradéktalanul szavakba önteni. Elveszik belőle egy csomó minden. És mire papírra vetem, addigra még inkább.
Nemere István
-
Egyetlen épeszû módja van az alkotásnak: fel kell ismernünk és el kell fogadnunk, hogy az alkotó nem birtokolja a mûve által kiváltott reakciókat. Ha az emberek élvezetet merítenek az alkotásodból, az csodálatos eredmény. Ha ügyet sem vetnek rá, az sajnálatos dolog. Ha félreértik, ne görcsölj rajta. És mi a helyzet akkor, amikor az emberek teljes szívből gyûlölik, amit alkottál? Ha leplezetlen gúnnyal támadnak rád, kétségbe vonják az intelligenciádat, becsmérlő szavakkal illetik az indítékaidat és sárba tiporják a nevedet? Csak mosolyogj rájuk kedvesen és javasold nekik - amennyire udvariasan csak lehet hogy menjenek és hozzák létre a maguk istenverte alkotását.
Elizabeth M. Gilbert
-
Írónak talán csak akkor látszunk igazán, amikor - ó, borzalom - ülünk kinagyított fényképünk alatt tollal a kezünkben, ahogy éppen dedikálunk. Amikor az író hétköznapi helyzetekben is annak akar látszani, az visszataszító. Borzalmasak tudnak lenni az írói portrék, tenyérbe foglalt töprengő arccal, koncentráló tekintettel, könyvtárfallal a háttérben. Miközben ez a hivatás, mint az alkotómûvészetek legtöbbje, inkább rejtőzéssel, de sok lazasággal, bohémséggel jár.
Bodor Ádám
-
Nem arra buzdítalak, hogy "legyél pozitív", hanem arra, hogy tanulj meg szüntelenül kreatívnak és alkalmazkodónak lenni. Nem arról van szó, hogy nem is olyan nagy baj ez. Hanem arról, hogy jól is ki lehet ebből jönni.
Ryan Holiday
-
Most már nem tudnék így festeni, gondolta. Túl sokat tudok. (...) Amint rájön az ember, mennyi vesztenivalója van, soha többet nem tudja teljesen felszabadultan csinálni.
-
Amikor az embernek mindent meg kell köszönnie, meg folyton olyanokat mondani, hogy milyen kedves tőled, meg hasonlók, akkor az ember belülről egy kicsit megrothad, és a változatosság kedvéért úgy szeretne egyszer jól odamondani... De amikor végre alkalma nyílik rá, a fejébe száll, és azon kapja magát, hogy túl messzire ment.
Agatha Christie
-
Amikor arra gondolsz, hogy kezedbe akarod venni a sorsod, akkor lehet lesújtani rád. Légy óvatos. Engedj a véletleneknek. Amikor alkotunk, mindig más erők lépnek munkába.
Frank Herbert
-
Nem tudhatod, hogy meddig kelsz fel úgy, hogy képes vagy autentikus mondatokat létrehozni, hogy nem pusztán csak reprodukálod annak az emlékét, hogy író voltál valaha. Ha a horizontot nem tudod arrébb tolni, ha nem tudod újra felizzítani magadban az eleven figyelmet: véged van, mint író.
Háy János