Valahol egy szívnek kell lenni, Bomlott, beteg szegény, Megölte a vágy és a mámor Éppúgy, mint az enyém. Hallják egymás vad kattogását, Míg a nagy éj leszáll S a nagy éjen egy pillanatban Mind a kettő megáll.

Kapcsolódó idézetek

1. A szívem, a szíved, a szívünk, a kettőnk gyönge szíve! Mennyi harc várt és hány kudarc, s mily súlyosak, szegényre! Csoda, hogy máig is dobog, s ha ránk-terül az éjjel: a szívem, a szíved, a szívünk bírja még szenvedéllyel! Rákos Sándor
2. S ha elenyészünk végképp odalenn: Melletted nyugszik hamvadó fejem, A néma éjben átkarollak, Porló szivem szivedbe olvad, Együtt leszünk, míg tart a végtelen! Ábrányi Emil (ifj.)
3. Az élet, melytől mámoros a szív, egyszer majd halált is kér a dalában, s elnémul... Csak a Halál s az Öröm parancsol ránk hirtelen hallgatást.
4. A szívben fuldoklik a vágy, hamvadó gyertya csonkja, ki ne aludj bolond szívem, szeretet bolondja.
5. Nyugodalomra megyek, már itt van, kedves, az órám; El kell hát válnunk haj! nem akarva is el. Mig kiadom lelkem, tartóztasd könnyeid; ekkép Meghalnom nem lessz kétszeri kínos okom. Vitkovics Mihály
6. Kívánom a szívdobogásod, A reszketésed, dadogásod, Mint mikor dúlt a szerelem... Törődj velem, Egyetlenem, törődj velem. Szép Ernő
7. Várlak, szerelmesem, a füstben és kavargásban. A szívem világít. Neked világít a szívem. Eléd szökken a szívem. Miattad szorul el a szívem. Érted zümmög, reszket, dörömböl a szívem. Csak én szeretlek téged magadért! Rákos Sándor
8. Fejemben éj van, éjek éjjele, S ez éj kísértetekkel van tele; Agyamban egymást szülik a gondolatok, S egymást tépik szét, mint vadállatok. Petőfi Sándor
9. Szívem és lelkem fogoly legott, Egynek, egynek rabja vagyok. Ölelgetném azt az egyet, Belsőmben csak e vágy reszket. Örömöm nékem nincs más, Titkos érte kívánkozás. Álmot szememre ő igéz. A vágyakozás elemészt.
10. Szívemet társi szomja, Emberekhez vonva-vonja, De majd, mint beteg az ágyba, Visszavágyik a magányba. Arany János