Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

Valaki mondja meg, hogyan kell élni, Apám azt mondta, ne bánts mást, Valaki látta, hogy bántottalak már, Valaki látta, hogy bántottál.

LGT
🏁 Versengés ⚖️ Igazság
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. Azt mondod, bántott az élet, Én azt mondom: örülj, hogy éled! Minden fájdalom, öröm azért van, hogy magadból többet megérthess. Kowalsky meg a Vega
  2. Valaki mondja meg, milyen az élet, Valaki mondja meg, mér` ilyen, Valaki mondja meg, mér` szép az élet, Valaki mondja meg, miért nem. LGT
  3. Van valami, amit az apámtól tanultam: tagadj, tagadj, tagadj. És ha nem tudod letagadni, kend rá valaki másra.
  4. Apám mindig azt mondta, hogy ha valami nehézségem támad, nézzek körül, és meglátom, hogy mindenki másnak vannak gondjai, amit ők ugyanolyan komolynak éreznek, mint én a magamét. Nicholas Sparks
  5. Az Anyám dolga, hogy ne sírjon, ha nagyon félt, akkor behívjon. Az Apám dolga, ha ajtót nyit, ne úgy köszöntsön, mint akárkit. Ismerős Arcok
  6. Ha az embereknek nem tetszik, hogy így vagy úgy élsz, másképpen, mint ahogy ők szeretnék, elképzelik, vagy másképpen, mint ahogy egyszer, valamilyen kényszerûség vagy félreértés parancsára megfogadtad nekik: ne bánjad. Nem az embereknek élsz. Márai Sándor
  7. Mondok én neked valamit. Hogy apád volt-e vagy sem, már nem számít. Manapság a gyerekek nem sokat törődnek a szüleikkel, ahogy én látom, és a szülők sem igen vannak oda a gyerekeikért. Akárhogy is, felesleges a múlton rágódni és érzékenykedni. Aki él, az éljen, nem tehet mást, és bizony az se mindig egyszerû! Agatha Christie
  8. Édesapám mindig azt mondta nekem, hogy: "Fiam, úgy éld az életedet, Hogy ha majd felemel a fény, a siker, Ne engedd túl közel magadhoz az embereket!"
  9. Anyám! Ha jönnek, s mondják majd neked Hogy fiad egy elzüllött, rossz bohém Ne fájjon értem drága jó szived Hisz annyi rosszat követtem el én. Rejtő Jenő
  10. Amikor majd remélhetőleg te is anya leszel, majd meglátod, milyen nehéz is. Sok szülő a sorsra bízza a gyermekét. "Ha nem saját maga éli meg, nem tanul belőle" - mondják, és ölbe tett kézzel nézik, ahogy a gyermekük begyûjti a pofonokat az élettől. Nem segítenek nekik. Én viszont nem hagyom, hogy te is elkövesd az én hibáimat. Valamikor megesküdtem: senkinek sem hagyom, hogy bántson téged. És ebbe beleértettem az igazságtalan Istent is. Az embereket ne is említsd. Még a sajnálatodat sem érdemlik meg. Ütni kell őket, hogy tiszteljenek. Üsd-vágd őket. Még a legjobb is, ha eljön az idő, hátba szúr. Még ha soha nem is ártottál neki. Szúrj tehát te elsőként. Nem hagyom, hogy a gyerekem lágy legyen, mint a vaj. Hiszen azt bárki könnyen szétkeni egy szelet kenyérre. Amit az előbb említettem, hogy akkor már késő, azt az anyámtól tanultam. A nagyanyádtól, Elenitől. Éjjel-nappal ezt igyekezett a fejembe verni. Úgy tûnik, ő keservesen, fájdalmak, kínok és szenvedések árán tanulta meg. Ki tudja, mit kellett elszenvednie, és hogy fizette meg ezt a leckét. Átadta nekem. Én pedig most átadom neked hozományként, te pedig tartsd tiszteletben. A nagyanyád a lelkével fizette meg.
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat