Változatosság nélkül nem élet az élet, mert beszürkülnek az érzelmek, unalmassá válik minden és mindenki, akit addig szeretett az ember.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberi szív ingatag. Nincs olyan, hogy örökké. A szerelem gyûlöletbe fordul, a szenvedély közönnyé hidegül, a csalódottságból hála lesz, a neheztelés megértéssé szelídül.
2. A szerelmet vagy érezzük, vagy nem, és nincs az az erő, ami ki tudná kényszeríteni. Színlelhetjük, hogy szeretünk. Megszokhatjuk a másikat. Egész életünket leélhetjük valakivel kölcsönös megértésben, barátságban, cinkosságban, családot alapíthatunk, (...) és mégis úgy érezzük, hogy van valami szánalmas üresség az egészben: valami fontos hiányzik. Paulo Coelho
3. Az életnek semmi értelme, ha nem tudjuk, hogy ha nem lennénk, hiányoznánk valakinek. A pótolhatatlanság együgyû, de lelkesítő tudata nélkül a létezés valóban nem más, mint taposómalom. Gyurkó László
4. Az élet maga a változás. A fájdalmat felváltja az öröm, aztán a boldogságot a szomorúság, és ami elvész, azt előbb-utóbb meglelik.
5. Az élet mindenütt egyforma és mindenütt unalmas, mert az élet: az emberek társasága és azok a szokások, amelyek mindenüvé követik az embert. A reggeli felkeléstől az esti lefekvésig bizonyos sematikus pontossággal ismétlődik minden - a változatosságot csak a gondolatok hozzák, a gondolatok, amikbe a végén szintén belefárad az ember. Erdős Renée
6. Az életben sok minden történik. Szerelem. Veszteség. A változás és a fejlődés különböző emberek életében, és néha ez az ütem nem vág egybe a másikéval. Jennette McCurdy
7. Talán azt akarjuk, hogy az egész univerzum olyan emberekből álljon, akik mind teljesen egyformák? Milyen rohadt unalmas lenne már az? Azt szokták mondani, hogy szeretet nélkül nincs értelme az életnek. Ez talán igaz, de a szeretet lényege, hogy a különböző emberek hatnak egymásra. Hogy összetalálkoznak a legkülönbözőbb személyiségek. Hogy szembekerülünk a másikkal, kihívást jelentünk egymásnak, kapunk és adunk hideget-meleget. Pontosan az ilyen ellentéteken keresztül ismerjük meg igazán a másikat és magunkat. És így szeretünk egymásba. Mert a változatosság egyenesen varázslatos.
8. Az ember nem lehet ugyanaz: megváltozunk minden álomtól, minden csóktól és minden vereségtől. Mások leszünk minden szerelemtől és minden utazástól: lassan és észrevétlenül minden azzá válik bennünk, amit tapasztalatnak nevezünk. Az ember megváltozik minden új barátságtól - vajon mi másért futnának zátonyra gyerekkori barátságok, ha nem azért, mert már nem azok vagyunk, akik egykor voltunk?
9. Szeretet nélkül az élet olyan, mint kemény télben a fûtetlen szoba. Didereg az ember, vacog, kínlódik és nem találja a helyét. Bethlen Margit
10. Akármerre nézünk, szürkeség és jelentéktelenség vesz körbe. Még az is, ami szépen indul, hamar unalomba fullad, ebbe az emberi rítusba, ebbe az unalmas ritmusba, amit életnek neveznek. Andrzej Sapkowski