Van bennünk egy hely, aminek a létezéséről nem is tudunk, pedig ide bármikor visszavonulhatunk és távolról tekinthetünk magunkra, anélkül, hogy éreznünk kellene a fájdalmat.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindig könnyebb arrafelé nézni, amerre nem látunk semmit. Jón Kalman Stefánsson
2. Hová tûnik a fájdalom? Elpárolog? Fölszívódik? Vagy ott áll lesben valahol egy sötét szögletben, és csak a pillanatot várja, hogy felbukkanjon. Hová lesz? A leghihetőbb, hogy bennünk marad. Itt van, láthatatlanul. Elnyúlik, elterül, nincs is. Nem érzünk a jelenlétéből ilyenkor semmit. Pedig biztosan itt ólálkodik. Hogyan tudna másképp, ha akar, egy másodperc tört része alatt elhatalmasodni rajtunk? Hogyan tudna rögtön és azonnal úgy fájni? Schäffer Erzsébet
3. Gyakran könnyebbnek vagy biztonságosabbnak tûnik egyszerûen elutasítani, elfojtani, ellökni magunktól a fájdalmat. Úgy tenni, mintha nem létezne. (...) A fájdalom azonban fájdalom, a veszteség pedig veszteség. Egy letagadott sérelem mindig megtalálja a módját, hogy felszínre törjön.
4. Szeretnék elkerülni innen, és egy olyan helyen, ahol senki sem ismer, és senki sem vár el dolgokat tőlem, kis időre más lenni. Libba Bray
5. Könnyebb elviselni a halált, ha nem gondolunk rá, mint a gondolatát, még ha nem fenyeget is bennünket veszély. Blaise Pascal
6. Annyiféleképp fájhat. És annyiféleképp lehet elfelejteni, hogy sehogy sem kellene, hogy fájjon. Csirmaz Luca
7. Voltaképp nem is a haláltól félünk, hanem attól, hogy a hiányunk senkinek sem tûnik majd fel, hogy egyszer majd nyom nélkül tûnünk el.
8. Időnként mindannyian megpróbáljuk elfojtani magunkban a fájdalmas érzéseket. Ám ha sikerül elérnünk, hogy ne érezzünk semmit, akkor elveszítjük az egyetlen lehetőséget arra, hogy kiderítsük, mi fáj és miért. Stephen Grosz
9. Kapaszkodhatunk a fájdalomba, mert csak az maradt. Pedig nem muszáj, dönthetünk.
10. Nézünk egymásra, de nem sírunk és nem is mosolygunk, egyszerûen megtörtént valami, aminek örülni sem tudunk, de bánkódni sem vagyunk képesek miatta. Krusovszky Dénes