Van egy láthatatlan bíró, akit magunkban hordozunk, és akit nem lehet hazugságokkal megtéveszteni. Néma, és mégis beszél, éjjel-nappal szüntelenül halljuk, amint ítélkezik fölöttünk.

Kapcsolódó idézetek

1. Szentséges ég miképpen hihettük, hogy rajtunk kívül és körülöttünk döntenek végül rólunk bíráink? Bennünk ítélkeznek. Szepes Mária
2. Vannak személyek, akik hozzánk beszélnek, de meg sem halljuk őket. Vannak, akik megsebeznek, de rajtunk még heg sem marad, de vannak személyek, akik egyszerûen megjelennek az életünkben, és örökre nyomot hagynak bennünk.
3. A Törvény (...) állandó, változatlan, átlátszó; ereje és tisztasága az uralkodókét is felülmúlja. Minden ítélkezéskor újra és újra a hajdani, szent állapotot ismétli. Sohasem pusztán a bûnöst ítéli el, hanem mindig magát a bûnt; és rákényszeríti a világot, hogy újra és újra ártatlanságában tündököljön.
4. A szavak, melyeket nem ejtünk ki, a szavak, melyek bennünk maradnak, azok is föltárják lényünket, maradéktalan. Lucian Blaga
5. Lelkiismeretünk csalhatatlan bíró, ha még nem gyilkoltuk meg. Honoré de Balzac
6. Furcsa, milyen könnyen mondunk ítéletet egy másik ember fölött, mindaddig, amíg nem hiányzik. Amíg el nem ragadja tőlünk a sors. És azért veszítjük el, mert soha nem is tartozott igazán hozzánk. Carlos Ruiz Zafón
7. Csak a mi időről alkotott elképzelésünk teszi lehetővé, hogy az ítéletnapról beszéljünk. A valóságban egy szünet nélkül ülésező hadbírósággal állunk szemben. Franz Kafka
8. Ha van belső Vezetőd, ne hallgass senki másra. Ha nincs, akkor se hallgass senkire, hanem keresd meg Õt. Senki sincs abban a helyzetben, hogy ítéletet mondhatna feletted. Figyeld meg a bírálódat: önmaga felett sem tud ítélkezni! Tisztán látni bennünket csakis isteni szemmel lehet, de ezzel senki sem rendelkezik. Müller Péter
9. Létezik egy világ legbelül - a gondolkodás, az érzelmek és az erő, a fény és az élet világa -, amelynek, bár láthatatlan, a hatalma mégis jelentős. Charles Francis Haanel
10. Tudod, minden embernek van valakije, aki ügyésze, ellenőre, bírája, ugyanakkor kissé cinkosa is abban a rejtelmes és félelmes perben, ami az élet. Ez az ember a szemtanú. Õ az a valaki, aki teljesen lát és ismer téged. Minden, amit csinálsz, kissé az ő számára is készül, mikor sikered van, ezt gondolod: "Vajon ő elhiszi-e?..." A szemtanú a háttérben áll, életünk hosszat. Kényelmetlen játszótárs az ilyen. De szabadulni nem tudsz, talán nem is akarsz tőle. Márai Sándor