Van egy nagy pocsolya, ebbe csinálunk két barázdát, ahova bemegy a víz. A két barázda végére odateszünk két mûanyaglapot, ezekhez odatesszük egy-egy ujjunkat. Bedobunk a pocsolyába egyszerre két követ, és semmi más információ nem áll rendelkezésünkre, csak az, hogy ez a mûanyaglap hogyan nyomkodja az ujjunkat. Nekünk az a feladatunk, hogy megmondjuk, hogy hova esett a kő. Ezeket a bonyolult számításokat kell a hallórendszernek minden pillanatban elvégeznie.

Kapcsolódó idézetek

1. A szerencsétlenségek minden irányban hatnak. Dobj követ a vízbe, s számold meg, hányfelé fröccsen. Victor Hugo
2. Hallgass ide: arról van szó, hogy becsukod a szemed, és azt teszed, ami elsőre az eszedbe jut. Hallasz engem? Ennyi az egész. Egyszerre csak egy dolgot akarhatunk igazán.
3. Az élet is ilyen. Ha valamit teszel, akkor az olyan, mintha beledobnál egy követ a tóba. A tetteid mindig valamit eredményeznek, vagy érzéseket, vagy újabb cselekedeteket, általában mindkettőt. Ha már megtetted, akkor nincs hatalmad felette. Elindulnak a hullámok. Kis kőnél kis hullámok, nagy kőnél nagyobbak. Egyszerre több követ dobálunk, és a hullámok keresztezik egymást. Papp Csilla
4. Mindannyian követünk el hibákat hosszabb-rövidebb ideig. Azonban nem mindegy, hogy a rövidre szabott életünkben mennyi időt töltünk el egy ilyen pocsolyában. Csernus Imre
5. Két fülünk van, és csak egy szánk, hogy jusson eszünkbe, kétszer annyit kell hallgatni, mint beszélni.
6. Nem lehet tudni, milyen mély egy pocsolya, míg bele nem lépünk.
7. A vízen való járás titka az, hogy tudjuk, hol vannak a kövek.
8. Az ember tette olyan, mint a kő, melyet vízbe hajítanak. Hangosan csobban, s gyûrûket vet a vízen, de néhány pillanat múlva elsimul a víz, és a kőnek nyoma sem marad. Mika Waltari
9. Képzeljük el, hogy kicsiny követ dobunk egy csendes tó vizébe, és az hullámfodrokat kelt. Aztán egy idő után, amikor a hullámok elülnek, újabb követ dobunk a vízbe. Pontosan ez történik, amikor a tiszta csend mezőjébe lépünk és szándékainkat bevisszük oda. Ebben a csendben még a leggyengébb óhaj is hullámokat kelt. (...) Ha azonban az ember nem tapasztalja meg a csendet a tudatában, viharos tenger lesz a gondolatvilága. Ebbe a kavargásba nem kavicsot, hanem akár egész épületet belehajíthat, akkor sem történik észrevehető változás. Deepak Chopra
10. Ha egy sokféle és független személyekből álló, elég nagy csoportot kérünk meg arra, hogy bocsátkozzék jóslásokba, vagy becsülje meg valaminek a valószínûségét, majd átlagoljuk a becsléseket, a válaszokban rejlő hibák érvénytelenítik egymást. Mindegyik személy megfejtésének két része van: a hiba és az információ. A hiba kivonása után megmarad az információ. James Surowiecki