Az ember tette olyan, mint a kő, melyet vízbe hajítanak. Hangosan csobban, s gyûrûket vet a vízen, de néhány pillanat múlva elsimul a víz, és a kőnek nyoma sem marad.

Kapcsolódó idézetek

1. Egy tóba dobott kő is messzire veti hullámait, akárcsak a múltbéli cselekedetek.
2. Az ember sündörög, eped, marad, s csapdába csalják észrevétlen; öröme nő, aztán keserû lében fürdik. Johann Wolfgang von Goethe
3. Az ember jön, az ember megy, elkezd és bevégez, próbálkozik és veszít, aztán később esetleg újra próbálkozik, ismét nekivág, és akkor nyer.
4. A víz cseppről cseppre faragja meg a követ.
5. Az ember elkezdi csûrni-csavarni a dolgokat, aztán soha többé nem tudja kiegyenesíteni őket. Talán olyan ez, mint a hallásod: nem jön vissza, és napról napra kevesebb van belőle.
6. Az élet is ilyen. Ha valamit teszel, akkor az olyan, mintha beledobnál egy követ a tóba. A tetteid mindig valamit eredményeznek, vagy érzéseket, vagy újabb cselekedeteket, általában mindkettőt. Ha már megtetted, akkor nincs hatalmad felette. Elindulnak a hullámok. Kis kőnél kis hullámok, nagy kőnél nagyobbak. Egyszerre több követ dobálunk, és a hullámok keresztezik egymást. Papp Csilla
7. Minden jó cselekedet olyan, mint egy vízbe dobott kő: minden irányba tovaterjedő hullámokat kelt. Rutger Bregman
8. Ha valami korán jön vagy késik, mindent felboríthat maga körül - hatása minden irányban kisugárzik, és hullámokban gyûrûzik tova, mint amikor követ hajítunk egy csendes tóba. John Steinbeck
9. Egyszerûen ez történik, ha az ember eltávolodik valakitől. A másik eltûnik a háta mögött, akár a hullám egy csónak nyomában.
10. Az idő korsónyi, kiömlött víz, sár marad utána, szomjúság, ki tehet róla. Szégyenletesen egyszerû ez. Simon Márton