Van egy szép, régi történet egy rabbiról, akitől megkérdezte egyik tanítványa: Azelőtt éltek olyan emberek, akik színről színre látták Istent; miért nincsenek ma is ilyenek? Mire a rabbi így válaszolt: Mert ma senki nem tud olyan mélyre hajolni. Bizony, le kell hajolnunk valamelyest, ha a folyamból akarunk meríteni.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha rossz dolgok történnek velünk, különösen gyermekkorunkban, tudni akarjuk az okát. Olyan elmélyülten keressük az értelmet a tegnapban, hogy szem elől veszítjük a mát. Pedig egyedül a jelen számít. A ma és a holnap. A tegnap elmúlt, és félre kell tennünk egészen addig, mígnem az Úr lehetővé teszi számunkra a megértést. John Gilstrap
2. Vannak emberek, akikből fény árad mások felé. Lehet, hogy régen alagútban éltek, és az alagútban nem volt más fény, csak ami bennük égett. Aztán, hogy kijöttek az alagútból, a fényük most másoknak világít.
3. Tanulj valamit. Sok olyan ember van, aki már lemondott az életről. Ezek az emberek nem bosszankodnak, nem sírnak, hanem csak várják, hogy múljon az idő. Nem kértek az életből, ezért már az élet sem kér belőlük. Téged is ez a veszély fenyeget; cselekedjél, nézz szembe az élettel, ne mondj le róla. Paulo Coelho
4. Temérdek vallást látok (...) a világ különböző országaiban és minden időkben, de egyikük sem mondhat magáénak olyan erkölcsöt, amely kedvemre való, sem olyan benső bizonyítékokat, amelyek végleg meggyőznének. (...) Ám amikor így elgondolkozom az erkölcsök és a hitek e mindenkori szeszélyes és furcsa tarkaságáról, a világ egyik szegletében egy különös, minden más néptől elkülönülő, mindegyiknél ősibb népet látok, amelynek a története sok-sok évszázaddal régibb az általunk ismert legrégibbekénél. És azt látom, hogy e nagy és sok lelket számláló, egyetlen őstől származó nép egy Istent imád, és olyan törvény szerint él, amelyet Istentől eredeztet. Blaise Pascal
5. - Az emberek miért nem jönnek ki egymással? - Azt hiszem, azért, mert minden ember másképp gondolkodik. Ha olykor hibázunk is, képesek vagyunk felismerni és máskor okosabban dönteni. Ha pedig nyitva tartod a szemed, látni fogod a jövőt. Ami a jövőben történik, csak tőlünk függ.
6. Add meg ma az embereknek, amit kívánnak, és holnap zúgolódni fognak: miért nem adtál egyebet, - a mai nemzedéknek oly világ kell, mely nem létezik, és amely létezik, nem kell. Andrássy István
7. Amikor Isten megismeréséhez jutunk el, a kezdeményezés az ő oldalán van. Ha nem mutatja meg magát, semmi sem tesz képessé bennünket arra, hogy megtaláljuk. S valóban, egyeseknek sokkal többet mutat meg önmagából, mint másoknak - nem azért, mert vannak kedvencei, hanem mert olyan embernek nem tudja megmutatni magát, akinek egész lelke és jelleme nincs a megfelelő állapotban. Mint ahogy a napsugarak sem tükröződnek, noha nincsenek kedvenceik, poros tükörben olyan ragyogóan, mint a tiszta tükörben. Clive Staples Lewis
8. Az ember ritkán talál mélységet magában akkor, amikor direkt keresi. A mélység abban rejlik, hogy tudunk-e másoktól tanulni, meg a körülöttünk lévő dolgokból. Kasie West
9. A víz, míg fenn siet a bércek között, sok terhet vesz magára, melyet utóbb nem bír el. Mikor árad, s elönti a síkokat, elsőként ettől szabadul meg. Elzárja magát a világtól, miként az ember, ha gondjaival bástyázza körül magát. (...) Jársz - kelsz a világban, itt is, ott is magadra veszel valamit. Hol jót, hol rosszat. Aztán annyi minden ragad rád, hogy már nem bírod. Lerakod hát magad köré. Csakhogy akkor nem látsz túl ezen a falon. Ott vagy belül, egymagad. Ugye milyen borzasztó? A folyó sem tudja elviselni. Időről időre áttöri e hátakat. De az ereje csak arra elég, hogy egy része kijusson. Arra már nem, hogy visszatérjen önmagába. S ami kint marad belőle, elpusztul, rohadni kezd. A folyó ilyen. Nem tudja legyőzni önmagát. Időről időre elhagyja medrét, de mindig újra teremti gátjait. Isten azonban soha nem hagyja el gyermekeit. (...) Isten azért hívta el az embert, hogy őrködjön a Teremtés rendjén. De nem írásokban, nem templomok homályában, nem mások hitét gyalázva, pusztítva, vérbe tobzódva, máglyák tüzén pörkölődve, hanem a folyók mentén, az erdőben, a földeken, munkával és hittel. Nem szavakban, énekben kell dicsérni az Urat, hanem tettekben. Amíg a folyó él, mert életben tartjuk, Istennek tetsző életet élünk, az ő rendjére vigyázunk, ha soha át nem lépjük a templomaitok kapuját. Ha pedig vizeink meghalnak, mert nem gondozzuk őket, bújhatjuk reggeltől estig az írásaitokat, járhatunk a templomaitokba, imádkozhatunk és dicsőíthetjük napszámban az Urat, mit sem ér!
10. Vannak, akik azt mondják, nem élnek a múltból, a múltból nem lehet élni, csak a jelenből és a jövőből. Nem igaz, ez mind hazugság, vagy pedig csak nem tudja az ember, mi a múlt, mert nem volt neki múltja. Czibor Zoltán