Van hat-nyolc alapérzet, mint például az öröm, a félelem vagy az undor, amelyet születésünktől kezdve érzünk, kinyilvánítunk. Ösztönös reakció. Amint kiváltja belőlünk valaki vagy valami, az adott érzésnek megfelelően reagálunk. Mimikával, hanggal, testbeszéddel. A külvilág pedig félreértés nélkül megérti. Dekódolja. A szeretet azonban nem ilyen. Nem hozzuk magunkkal, nem gyakoroljuk magától értetődően. A szeretetet megtanuljuk.

Kapcsolódó idézetek

1. Születésünk első pillanatától kezdve érzünk. Fájdalmat és örömöt, félelmet és dühöt. Megtanuljuk elrejteni az ijesztő érzéseinket. Eleinte csak mások, később magunk elől is. Sokan úgy éljük le életünket, hogy eltartjuk magunktól legmélyebb érzéseinket, és mindig ott a kétség, mi lenne, ha átengednénk magunkat nekik, kifejeznénk azokat, és megosztanánk a világgal.
2. A szeretet (...) akármennyire alapvető érzelem is, nem alapérzelem: nincsen eleve, biológiailag belénk kódolva. Ez még a szerelemre is érvényes - ezért butaságok az önsegítő könyvek olyasfajta mantrái, mint "szerelemre születtél", vagy "arra születtél, hogy szeressenek". A szerelem nem velünk született képességünk, hanem apránként tanuljuk meg az irodalomból, a biológiából, a pszichológiából és legfőképpen: egymástól. Mérő László
3. Egyes érzések születésünktől megvannak az agyunkban. Ezek egyszerû, a test fiziológiájából adódó érzelmek. Így amikor megszületünk, képesek vagyunk nyugalmat és izgatottságot, lelkesedést, kényelmet, kényelmetlenséget érezni. Ám ezek az egyszerû érzések nem érzelmek. Ezek valójában végigkísérik életünk minden éber pillanatát. Egyszerû összefoglalásai annak, hogy mi zajlik testünkben, egyfajta barométerek. De elnagyoltak, nekünk pedig fontosak a részletek a következő lépés eldöntéséhez. Mit kezdjünk ezekkel az érzésekkel? És hogyan állítja elő agyunk az ehhez szükséges részletet? Ehhez kellenek az előrejelzések. Ezek összekötik az egyszerû érzéseinket okozó testérzeteinket azzal, ami a környezetünkben történik, így tudjuk, mit kell tennünk. És előfordul, hogy agyunk érzelmeket épít fel.
4. Az alapvető érzelmek nemcsak városonként, országonként, évenként vagy évszázadonként változnak. Azok az ingerek, amelyekre a szív válaszol, az életkor előrehaladtával is változnak: a gyermek, a kamasz, a felnőtt és az idős ember nem egyformán reagál az örömre és a bánatra. Az érzések azonban ugyanúgy léteznek mindannyiunkban, mivel az érzelmek egyforma mintát mutatnak. Dean Ray Koontz
5. Szeretni nem ugyanaz, mint "érezni". Ha azt várod, hogy érzelmeid indítsanak szeretetre, nagyon kevés embert fogsz szeretni a földön. Ellenségeidet pedig egész bizonyosan nem. A szeretet nem ösztönös lépés, hanem az akaratod tudatos elhatározása, hogy a többiek felé menj, és odaajándékozd magad nekik.
6. A szeretet akkor jelenik meg, akkor épül be, ha a tudatunk nem foglalkozik többé az élet nyûgével s nyilaival - sem úgy, hogy küzd ellenük, sem úgy, hogy megadja magát. Amikor először ébredünk tudatára, hogy a szeretetnek ilyen vonzata is van, az első, ösztönös reakciónk a zavar. Nem tudjuk, hogyan is viselkedjünk, hiszen hajlamunk arra int, hogy a felismert igazságot mindig próbáljuk meg alkalmazni a gyakorlati életben. A szeretet igazságát persze nem lehet alkalmazni - az csupán arra jó, hogy eltöltse a szívünket. Ha ez megtörtént, már ösztönösen helyesen fogunk cselekedni.
7. A szeretet az, ami a látványon túl van. Megszületünk az ösztöneinkkel; ez az alapállapot. Kísérletet teszünk meghaladására; szemlélünk, látunk. És amikor a látásban - a másik emberben, egy különösen tiszta október végi égben estefelé -, azaz a részletekben megpillantjuk magunkat, ott van (talán) a szeretet. Babiczky Tibor
8. Az érzeteink nem csupán biológiaiak, hanem társadalmiak és kulturálisak is, vagyis történelmiek. (...) Emlősökként persze alapvető és állandó jellegû érzelmeink is vannak: félelem, harag, remény, szeretet. De ezeket a biológiai érzelmeket a nyelv segítségével értelmezzük, vagyis olyan érzelmi rendszerekbe rendezzük őket, amelyek kultúránként és koronként eltérnek. Kim Stanley Robinson
9. Tudod, a szerelem nem úgy alakul ki egyik percről a másikra, azt meg kell, hogy előzze egy másik érzés, amiből aztán kialakul az igaz, mindent megváltoztató érzelem: félelem, düh, utálat. Ugye milyen érdekes, hogy ezekből egyszer szerelem lehet? Zakály Viktória
10. Nagyon gyakran azonosítják (a szeretetet) a mások iránt érzett jó érzésekkel, jótékonysággal, erőszakmentességgel, vagy szolgálattal. De ezek egyike sem a szeretet. A szeretet tudatosságból ered. Csak amennyiben valójában annak látsz valakit, aki és ami az illető, és nem annak, ami az emlékedben, vágyaidban, fantáziádban, vagy kivetítéseidben szerepel, csak akkor tudod igazán szeretni az illetőt. Máskülönben nem a személyt szereted, hanem azt az ideát, amit róla formáltál, vagy azt, aki a vágyaid tárgya, és nem azt, aki valójában. A szeretet első cselekedete tehát, hogy olyannak lássuk a személyt vagy a dolgot, amilyen valójában. Ezzel pedig együtt jár az a rettenetes feladat, hogy elhagyd vágyaidat, előítéleteidet, emlékeidet, kivetítéseidet, válogató látásodat. Anthony de Mello