Születésünk első pillanatától kezdve érzünk. Fájdalmat és örömöt, félelmet és dühöt. Megtanuljuk elrejteni az ijesztő érzéseinket. Eleinte csak mások, később magunk elől is. Sokan úgy éljük le életünket, hogy eltartjuk magunktól legmélyebb érzéseinket, és mindig ott a kétség, mi lenne, ha átengednénk magunkat nekik, kifejeznénk azokat, és megosztanánk a világgal.

Kapcsolódó idézetek

1. Van hat-nyolc alapérzet, mint például az öröm, a félelem vagy az undor, amelyet születésünktől kezdve érzünk, kinyilvánítunk. Ösztönös reakció. Amint kiváltja belőlünk valaki vagy valami, az adott érzésnek megfelelően reagálunk. Mimikával, hanggal, testbeszéddel. A külvilág pedig félreértés nélkül megérti. Dekódolja. A szeretet azonban nem ilyen. Nem hozzuk magunkkal, nem gyakoroljuk magától értetődően. A szeretetet megtanuljuk. Légrádi Gergely
2. Egyes érzések születésünktől megvannak az agyunkban. Ezek egyszerû, a test fiziológiájából adódó érzelmek. Így amikor megszületünk, képesek vagyunk nyugalmat és izgatottságot, lelkesedést, kényelmet, kényelmetlenséget érezni. Ám ezek az egyszerû érzések nem érzelmek. Ezek valójában végigkísérik életünk minden éber pillanatát. Egyszerû összefoglalásai annak, hogy mi zajlik testünkben, egyfajta barométerek. De elnagyoltak, nekünk pedig fontosak a részletek a következő lépés eldöntéséhez. Mit kezdjünk ezekkel az érzésekkel? És hogyan állítja elő agyunk az ehhez szükséges részletet? Ehhez kellenek az előrejelzések. Ezek összekötik az egyszerû érzéseinket okozó testérzeteinket azzal, ami a környezetünkben történik, így tudjuk, mit kell tennünk. És előfordul, hogy agyunk érzelmeket épít fel.
3. Azt, amit akarunk, a vágyainkat, sokszor mélyen elrejtjük magunkban. Annyira kedves és különleges, hogy félünk nyíltan megmutatni. Az a mi kis titkunk, és így semmi sem árthat neki. De néha fel kell tárnunk a titkainkat, és el kell kezdenünk élni.
4. Minden ember - tartozzék bár a nyomorúságban sínylődő, durva és ápolatlan szegények közé, vagy az egyhangúan hûvös, unalmasan ápolt előkelők magasabb köreihez - életében legalább egyszer okvetlenül találkozik valamely mindaddig nem tapasztalt jelenséggel, s ez - ha csak egyetlenegyszer is - olyan érzést kelt benne, amely teljességgel különbözik életének minden addigi, s minden későbbi érzésétől. A szomorúságok és bajok közepette, amelyekből életünk szövődik, legalább egyszer felragyog valami boldogító öröm. Nyikolaj Vasziljevics Gogol
5. Minden érzelem valamifajta célt szolgál: a szomorúság, a harag, a bánat, a félelem ugyanúgy, mint az öröm vagy a nyugalom. Bár vannak érzelmek, amelyeket nem olyan kellemes átélni, mint a többit, ez nem jelenti azt, hogy ezek rosszak lennének. Az emberi lét része, hogy emóciók széles skáláját éljük át nap mint nap. Jönnek és mennek, és ha hihetetlennek is tûnik az adott pillanatban, a nehezek sem tartanak örökké.
6. Eltitkoljuk az érzéseinket azok elől, akiknek a leginkább meg kellene mutatnunk. Úgy rejtegetjük őket, mintha bármi szégyellni való lenne a természetes reakciókban. Colleen Hoover
7. Néha elrejtjük az érzéseinket, félünk az ismeretlentől, habár tudjuk, hogy fájni fog. De a fájdalomnál is rosszabb, ha nem hallgatunk a szívünkre, mert kihagyhatjuk életünk legszebb pillanatát.
8. A félelem az az érzés, amit akkor élünk át, amikor menekülnünk kell a veszély elől. A szégyen az az érzés, amikor a veszély forrását a saját érzelmeink jelentik.
9. Néha jobban szenvedünk az érzelmektől, mint a testi fájdalomtól, ezért szánunk olyan sok időt arra, hogy eltemessük őket, vagy legalább elmeneküljünk előlük. Egyszer csak kialakulnak, és túszul ejtenek bennünket, amíg úgy nem döntenek, hogy odébbállnak. Ruby Wax
10. Szüntelenül ellentmondásos érzésekkel küzdünk, és úgy érezzük, szétszakítanak bennünket egymásnak ellentmondó vágyaink: hiszen egyszerre vágyunk a szabadságra és a közelségre. Alig adtuk át magunkat teljes valónkkal a szenvedélynek, a következő pillanatban már meg is ijedünk tőle.