Vannak, akik minden erejüket megfeszítve túlélik a túlélhetetlent és bölcsen mesélnek az útról, amit bejártak. Lesznek, akik ugyanazt az utat járják be, de nem tudják szavakba önteni és csendesen élnek. És vannak, akik az alkotásba temetkeznek, hogy feldolgozzák a múltat és egy szebb jelent rajzolhassanak a jövő számára. Mert mindenki a maga módján dolgozza fel azt a fájdalmat, azt a terhet, amit az élet rászabott. És a feldolgozáshoz mindenkinek joga van. Joga van megélni és átélni a fájdalmat, az utat ítélkezés, bírálat és kritika nélkül. Így ha legközelebb úgy érzed, bírálnod kellene vagy irigyelni a másik életét, jusson eszedbe, valószínûleg nem akarod bejárni azt az utat, amit ők megtettek, miközben sziklaszilárdan állnak az élettel szemben. Az életért.