Ugrás a tartalomra
Vannak dolgok, amelyeket nem mindenki engedhet meg magának. Van, aki kocsival jár, másnak csak a sétálásra futja. A boltban az egyik vásárló olasz karácsonyi mazsolás kuglóffal zsonglőrködik a pénztár előtt, nem kevésbé szimpatikus embertársa pedig két nyavalyás zsömlére számolgatja az aprópénzét. Az ilyen társadalmi különbségeknek normális ember nem örül, de tisztában vagyunk vele, és nem úgy kell küzdeni ellene, hogy eltakarjuk őket, mint egyszeri autópálya-építő a szegénynegyedet fallal, hanem úgy, hogy teszünk a szegénység ellen. Mármint nem feltétlenül "mi", hanem elsősorban az ország vezetői.
Kapcsolódó idézetek
-
A szegénység megalázza az embert, míg a vagyon felemeli, holott épp fordítva lenne természetes. Szégyellnivalója annak van, aki jól táplálkozik, és jó ruhát visel, míg mások éhesen kelnek fel az asztaltól, és nincs mit magukra venniük.
-
A szegénység megszüntetése nem csupán gazdasági vagy éppen pedagógiai feladat. A hátrányos helyzetû kisebbségek a versenyfutásban nem az alapvonalról, hanem két-három méterrel az alapvonal mögül indulnak. Sújtja őket a többségi társadalom kimondott vagy kimondatlan előítélete, ahogy fogva tartják őket saját frusztrációik, gyengeségeik és az érzés is, hogy a többségi társadalom generációkon keresztül méltatlanul bánt velük.
-
Az emberek mindenütt a megoldást keresik. Az agyuk zsibbad (a kereséstől). Annyi minden kavarog körülöttük, és bántja őket. Az arcukon látod az ütések és a fájdalmak nyomát. Bajban vannak. Folyton rohannak. Be kell vásárolniuk, el kell menniük a mosodába, a fodrászhoz, pénzt keresnek vagy sorban állnak a segélyért. A szegényeknek ez a feladatuk, a gazdagoknak meg az, hogy elköltsék a rengeteg pénzüket. Az is munka.
-
A világ, amelyben ma élünk, a végletes ellentéteké. Szegény, gazdag, beteg, egészséges, boldogtalan, boldog, hívő, hitetlen áll szemben egymással. Nemegyszer úgy látszik, hogy a gyávák és a bátrak is méregetik egymást. Szerencsések és szerencsétlenek. Öregek, fiatalok. Ha tömegbe verődnek, félelmet keltenek egymásban. A tömegből kiválni igyekvő magára marad, didereg. Ezt az életérzést kellene megváltani, változtatni évente legalább az ünnepeken, mindenekelőtt karácsonykor.
-
Szociális hipochondriát tapasztalok: bebeszéljük magunknak, hogy rosszul élünk, holott a mostani átlag karácsonyi vacsora és a húsz évvel ezelőtti között hihetetlen különbség van. Nem az a baj, hogy a mostani gazdagabb, hanem hogy nem társul hozzá elégedettség, hála.
Böjte Csaba
-
Az ember előtt néha egy hosszú utca van. Azt gondolná, szörnyen hosszú; ennek sose ér a végére, gondolná. Aztán elkezdi az ember, iparkodik. És egyre jobban iparkodik. Ahányszor fölnéz, látja, nem lesz kevesebb, ami előtte van. Még jobban nekiveselkedik, félni kezd, végül a szuflája is elfogy, nem bírja tovább. Az utca meg még mindig ott van előtte. Így nem szabad csinálni. Sose szabad egyszerre az egész utcára gondolni, érted? Csak a következő lépésre kell gondolni, a következő lélegzetvételre, a következő söprûvonásra. Aztán megint mindig csak a következőre. Akkor örömöt okoz. Ez fontos, mert akkor végzi az ember jól a dolgát. És így is kell, hogy legyen. Egyszer csak észrevesszük, hogy lépésről lépésre végigértünk az utcán. Észre se vettük, a szuflánk se maradt ki. Ez fontos.
Michael Ende
-
A pénz (...) lehetővé teszi, hogy olasz termelői paradicsomot vegyek, hogy egykori dél-amerikai őserdők helyén termesztett szóját egyek, hogy közel-keleti olajat és kínai gyárban készült mûbőr bakancsot vásároljak. Hozzáférek mindenféle felesleges holmihoz a világ bármely pontjáról, miközben gondosan el van rejtve előlem mindaz, ami ezek létrejöttéhez szükséges: az olajfúró tornyok, a kőbányák, a külszíni fejtések, a gyárak, a hadseregek és mindaz, ami ellen környezetvédőként tiltakozom. A pénz lehetővé teszi, hogy városokban bolyongva élvezzem az ipari világ gyümölcseit, anélkül hogy valaha is szembe kellene néznem a valósággal - a vérrel, a halállal, a szarral, a kosszal -, minden megszépítés nélkül. Ebben, elismerem, a pénz verhetetlen.
Mark Boyle
-
Van valami mélyen erkölcstelen abban, ahogy egy élet áruvá redukálódik, egy szintre kerül a mosogatószerrel vagy egy vécékefével. Ahogy az állatoknak szenvedniük kell, hogy a számla aljára egy szép szám kerüljön. Ahogy az üzletláncok mennyiségre és árra vonatkozó elvárása megnehezíti a felelősségteljes tevékenységet. És a legvisszataszítóbb, ahogy mind inkább elfordulunk, jóllehet tudjuk, milyen borzalmas dolgok történnek az élelmiszeriparban.
-
A gazdag pénzzel, a szegény ésszel megy előre.
-
A kapitalizmusban az embernek lehetősége van kifejezésre juttatni igazi ember mivoltát. Ha egy gyereknek van egy játéka, akkor kettő kellene neki. Ha meg kettő van, akkor négy, és így tovább. Mert ilyen az emberi természet, nem? Mégis, ha a teljes társadalom így viselkedik, vagy ha ez azt jelenti, hogy a jómódban élők elnyomják a szegényeket, akkor is az emberi mivoltunkról beszélünk? Ebben az esetben valakinek cselekednie kell.