Vannak emberek, akik tönkretehetnék magukat anélkül, hogy bármit is kapnának tőlünk, s vannak mások, akik egy bokréta fejében megkapnak bennünket. Szívünknek szeszélyei vannak. Ez egyetlen szórakozásunk és egyetlen mentségünk.

Kapcsolódó idézetek

1. Vannak idők, mikor mindannyian rászorulunk egy kis segítségre: mikor a nagylelkûségünkért gonoszsággal fizetnek, mikor megbánással telve viselkedünk és mikor a jövőnk szörnyen bizonytalanná válik. Aztán ott vannak azok, akik a segítséget félreértik és maguk után nem hagynak mást, csak pusztítást.
2. Az improvizáció jobban megtorpant, mint a legkimódoltabb rafinéros válasz. Mert a valódi emberi szeszély ennyi: a szörnyûségek közepette játszani. Ennyit szabad megtennünk, és mindig most és mindig nekünk.
3. Kegyetlenség, hogy az ember életében mindig vannak olyan emberek, akik elkövethetnek bármit, nem vagyunk rájuk képesek neheztelni. Összetörhetik az egész világunkat, szívünket, de mi abban vesznénk csak oda, ha bosszút állnánk. Borsa Brown
4. Állítólag szabadok vagyunk, boldogok, amiért mindenünk megvan, az emberek mégis pusztítják önmagukat. Mintha mindenki nyomorult volna.
5. Mindannyiunk fejében van egy Pandora szelence. És milyen jó, hogy van, mert oda besöpörhetjük a sérelmeinket, a bûneinket, aztán lelakatoljuk, és élünk tovább.
6. Az el nem fogadott dolgok azok, amik nyomasztanak bennünket. (...) Mosolyogjuk meg a keserveinket! Miért jó ez? Mert a lelkiállapotunk megváltozik tőle. Paulinyi Tamás
7. Gutát kapok azoktól az emberektől, akik békében élnek önmagukkal. Hogy van pofájuk, miközben én intenzíven szenvedek? Szegény én. Laurell Kaye Hamilton
8. Az a boldogság, amely egy adott okból fakad, a nyomorúság egyik formája csupán, hiszen az adott okot bármely pillanatban elvehetik tőlünk. Deepak Chopra
9. Nem elég, hogy nem tudjuk egymást boldoggá tenni, raboljuk el még azt az örömöt is, amelyet időnként minden szív meg tud még szerezni magának? Mutasson nekem embert, akinek rossz a kedve, és mégis olyan tisztességes, hogy elrejti, egymaga hordozza, és nem rombolja szét maga körül az örömöt! Vagy nem bosszankodás-e inkább a rosszkedv a saját méltatlan voltunkon, nemtetszés saját magunkkal szemben, egybekapcsolva mindig némi irigységgel, amelyet viszont valami ostoba hiúság uszít föl? Látunk boldog embereket, akiket nem mi tettünk boldoggá, és ez elviselhetetlen. Johann Wolfgang von Goethe
10. Van itt valami furcsa (...), hogy amit csinálunk, arról azt hisszük, hogy jó. És ami boldoggá tesz bennünket, az nem a mi érdemünk, és ami másokat boldoggá tesz, ez se a mi érdemünk. Van bizonyos jellem, amelyet az emberek szeretnek, és kívánkoznak utána, és van, amelyiket nem szeretnek. Az ember csak igyekszik feléje, és elfogadja a következményeket... Herbert George Wells