Vasbetonba burkolódzik a vérkeringés. A városlakó pulzust tapint, ez nem is kérdés. Míg a millió közömbös kényelemben ül, és a galambokkal szürkül.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember valahogy hozzászokik az élethez, amelyet él.
2. Az ember bámul, és nem gondolkozik. Lát, és nem érez. Sem hideget, sem szívdobbanást, sem kül-, sem belvilágot. Csak bámul. Úgy pihen. Jókai Mór
3. A város nem betondzsungel, hanem emberek számára épített állatkert. A városlakókon a ketrecben tartott állatok össze- és bezártságból fakadó zavarai figyelhetők meg. Desmond Morris
4. A város nem betondzsungel, hanem emberek számára épített állatkert. A városlakókon a ketrecben tartott állatok össze- és bezártságból fakadó zavarai figyelhetők meg. Desmond Morris
5. Mindenütt tömeg. Mindenből sok van, túl sok. Ember, gép, ház, zaj. Túl sok akarat feszül össze, ellentétesek is. Millió ablak mögött mind csinál valamit. Az is, aki semmit. Aki csak unatkozik, vagy henyél. Vagy alszik, pihen, erőt gyûjt. Õk is fogyasztják az oxigént. Nemere István
6. A félelem izgalom levegővétel nélkül.
7. Néhány embernek mintha a levegő nehezebb lenne. Lenyomja őket.
8. Ülök csendben, elmerengve nézek, holnaptól új erővel dübörög az élet.
9. Az ember hús, vér és balsejtelem. William Shakespeare
10. Leszállt az este, és a kis vasi városkában, Körmenden népes csoportok, vagy magányos emberek vonulnak a Kossuth Lajos utca irányába, hogy belépve a fénnyel megáztatott csarnokba, megpillantva a mi színeinket viselő játékosokat, valami ismét elinduljon a gyomor és a szív tájékán, valami különös, szorító, ugyanakkor boldogító érzés, ami nélkül egy gyógyíthatatlan betegségnek örvendő szurkoló képtelen létezni. Fodor Sándor