Ugrás a tartalomra
Vészhelyzetben az ember néha elveszíti a látását, ám agyának egy világtalan tekervénye átveszi az irányítást ott, ahol csak árnyék és megérzés létezik.
Kapcsolódó idézetek
-
Ha az ember elveszti a tartását, akkor a félelem kezdi irányítani, s vakon sodródik a félelem örvényeiben.
Ernst Jünger
-
Vészhelyzetben az ember ritkán használja az eszét, és egyszerûen megfeledkezik a "józanság" szó jelentéséről.
Philip Kindred Dick
-
Vészhelyzetben a tenni akarás sürgető érzése lesz úrrá az elmén és a szíven, egy tébolyodott késztetés, amely még a rosszul elsült akciót is többre tartja a tétlenségnél.
Dean Ray Koontz
-
Amikor az agy a vizuális ingerek szinte teljes megszûnése folytán szokatlan helyzetbe kerül, úgy mutatja meg a maga természetes erejét, hogy saját eszközeivel - a fantázia, az emlékek és a kettő kombinációja révén - képeket teremt, és azokat kínálja megtekintésre.
Douwe Draaisma
-
Koromsötétben néha nehéz tisztán gondolkodni, az ember képzelődni kezd, és ha egyszer már képzelődik, akkor mintha elvesztené a kontrollt.
Jón Kalman Stefánsson
-
Az ember megél valamit, és át se gondolja. Később eszébe jut, sokszor alkalmatlan pillanatokban értetlenül, indokolatlanul, s akkor egy ideig elkínlódik az emlékekkel. Van úgy, hogy meg is érti, megfejti az értelmét.
Bor Ambrus
-
Az elme kizárólag a megszokott, bejáratott helyzetekben képes mindent kontroll alatt tartani. Ha bármi új, szokatlan, vagy az élethez alapvetően fontos dolog történik, az elme azonnal leáll.
Osho
-
Vannak pillanatok, amikor az ember kénytelen vakon bízni a megérzéseiben.
Paulo Coelho
-
Vannak emberek, akiknél a testük átveszi az irányítást az életük felett. A test igényei, sürgető szükségletei diktálnak. Fogalmuk sincs róla, hogy jószerivel beadták a kulcsot.
David Levithan
-
Veszély esetén a látásunk megváltozik - nem a szemünkkel látunk élesen, hanem inkább az egész testünkkel. Mintha az ember a bőrével látna, különösen éjszaka. Ilyenkor szinte az az érzésünk, mintha a neszeket is látni tudnánk, a hallóérzék szerepét is annyira a bőr veszi át. Kinyitjuk a szájunkat és figyelünk, s mintha a szájunk is látna és hallana.
Erich Maria Remarque