Vinnélek innen messze, ezer tájon át, De vacog a szívem, nincsen rá kabát, A legszebb rózsát szedtem le a réten, Most mind virágzik, csak a tiéd nem.

Kapcsolódó idézetek

1. Gondold azt, hogy a szívem sokszor nagyon, túláradón dobog s úgy járok a rózsák között, mint egy tavalyról maradt nyugtalan, kimozdult, megbolondult rózsa. Milyen jó volna téged olykor látnom. (...) Szeretlek, Rosszam, Tétovám, Semmim. Kérlek, ne vedd ezt túlságosan komolyan. Csak annyi igaz, hogy szeretlek. Ady Endre
2. Amerre járok, nő virág elég: Csak szaggatom, te jutsz eszembe még. A legszebb rózsát küldeném neked, Hiába - messze vagy te, nem lehet -, Míg odaérne, elhervadna rég! Kaffka Margit
3. Amerre mégy, édes rózsám, kívánom, Hogy előtted a rét piros rózsává váljon, A zöld fû is előtted édes almát teremjen, A te szíved holtig el ne felejtsen!
4. Szép virágszál, mi bajod? Se színed, se illatod! Mi szél fújhatta le rólad? Minden tagod lankad, kókad. S még ki tudja, mi lehetne, ha nem jövök nagy sietve, hogy segítsek a bajon - előkapom locsolóm: olyan van a víziben, kivirulsz tőle íziben!
5. Hiába kedves hozzám hiába vesz virágot így még jobban fáj ami fájhat - már régen nem élem a saját életem - egyedül rossz de ketten nem lehet - mindennél rosszabb így nekem mellettem él de nem velem elnézem: idegen és nincsen nincsen kegyelem. Spiró György
6. Nem igaz, rossz hír, hogy egy hiba vagy, Egy vírus csak a planétán a nap alatt, Hogy kihalt már a Földről a szeretet, a hála, Meg a remény és a béke, a hit: nem igaz! (...) Te vagy rajta a legszebb szirom, Ez az univerzum meg a rét. Kowalsky meg a Vega
7. Cukrot, virágot, gyöngyöt szerettem volna hozni néked: nincs gyöngyöm, cukrom, virágom. Görnyedve hozom ahelyett s teszem kezedbe, nézzed, keserü életemet, egyetlen terhes gazdagságom. Babits Mihály
8. Gondolj rám a távolban, Amikor jó dolgod van; Én megosztom örömed, Együtt örülök veled. Jussak majd én eszedbe: Én fájdalmad átveszem, El is vinném teljesen! Joseph Christian Freiherr von Zedlitz
9. Átrepülnék hozzád mindenen, Rajtad kívül minden végtelen. Hideg szellő fújja arcom, Itt vagyok, de mégsem látszom, Hiszen a szívem Ott maradt, nálad hagytam.
10. Most mint elkapott levél, Kit süvöltve hord a szél, Nyugtalan vagyok magamban, Örömemben, bánatomban, S lelkem vágy szárnyára kél. Vörösmarty Mihály