Hiába kedves hozzám hiába vesz virágot így még jobban fáj ami fájhat - már régen nem élem a saját életem - egyedül rossz de ketten nem lehet - mindennél rosszabb így nekem mellettem él de nem velem elnézem: idegen és nincsen nincsen kegyelem.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem tudok boldog lenni úgy, hogy tudom, te valaki mással élsz. Megölne bennem valamit. Ami köztünk van, az nem mindenkinek adatik meg. Túl gyönyörû ahhoz, hogy elhajítsuk magunktól. Nicholas Sparks
2. Gyûlölnöm kellene téged. Mégsem tudom elûzni a gondolatot, hogy ha másképp döntesz, az életemet is magaddal vitted volna. Elképzelni sem tudok másfajta életet. Az ember nem képes bemagyarázni magának, hogy jól érzi magát, ha nem azzal él, akit szeret.
3. Hiába nő a sok virág, hiába színes a világ, hiába mind, ha nincs minek! Adnék virágot, s nincs kinek! Aranyosi Ervin
4. Bármennyire szerethetjük egymást, mindig egyedül vagyunk; ha szenved valaki, fájdalma csakis az övé, senki nem vállalhat belőle egyetlen parányi részecskét sem; az egyik ember szenvedésétől még nem érzik magukat rosszul a többiek, hiábavaló itt bármi nagy szeretet. Ezért menthetetlenül magányos az életünk. Dino Buzzati
5. Halott vagyok miattad, s mit se bánod; látod, hogy sorvadok, s nem szánsz miatta; a szerelem bensőmet fölkavarja, s mind keményebbé válsz, gyötör hiányod.
6. Ha egy szerelmi kapcsolat nem visz közelebb önmagamhoz, ha ebben a kapcsolatban nem segítem közelebb a társamat önmagához, akkor ez a szerelem - tûnjék bármily biztosnak és szenvedélyesnek - nem lehet igazi. Leo Buscaglia
7. Ha arcomra nézel, üvölt róla a fájdalom, Mert akit szeretek, soha többé nem láthatom. Lelkemen áthatol egy érzés és átkarol a magány, Kivel örökké együtt leszel, nem én vagyok az a lány.
8. Egyszer talán (...) magának is lesznek szomorú percei, mindannyiunknál beköszöntenek ezek, a legboldogabbaknál is, amikor azt fogja mondani magában: "Senki sem szeret engem." Azt szeretném, ha ilyen alkalmakkor hozzá tenné: "Nem, tévedtem. Van valaki, aki szeret." Lehet, hogy eleinte nagyon sovány vigasz lesz ez a gondolat. De aztán mégis, amint telnek a napok, és állandóan együtt vagyunk, egyéniségem teljesen kibontakozik maga előtt, mint egy félénk virág szirmai a napsugár hatására. Pelham Grenville Wodehouse
9. Hiánya elkeserít, elviselhetetlennek érzem, mert úgy tûnik számomra, a boldogságom egyedül tőle függ, és ha őt elveszítem, mindenem odavész. Az ilyen szerelem legtöbbször tehetetlen és fájdalmas.
10. Gondold azt, hogy a szívem sokszor nagyon, túláradón dobog s úgy járok a rózsák között, mint egy tavalyról maradt nyugtalan, kimozdult, megbolondult rózsa. Milyen jó volna téged olykor látnom. (...) Szeretlek, Rosszam, Tétovám, Semmim. Kérlek, ne vedd ezt túlságosan komolyan. Csak annyi igaz, hogy szeretlek. Ady Endre