Ugrás a tartalomra
Voltaképpen nincs különbség a táj sorsa és az emberiség sorsa között. Ha az egyikkel rosszul bánnak, azt a másik is megszenvedi.
Kapcsolódó idézetek
-
Minden embernek megvan a maga sorsa. A saját, máséhoz nem hasonlítható sorsa. (...) Vannak dolgok, amelyek az ember akaratától vagy törekvésétől függetlenül léteznek, de végeredményben mégsem tudják alakítani az ember sorsát, vagy ahogy gyakran mondják, nem tudják a sors kénye-kedvére kiszolgáltatni az embert. Hát persze csak akkor, hogyha maga az ember sem mond le a harcról.
-
Akár tetszik, akár nem, egy nagy család tagja. Az emberiség családjáé. Ideges, veszekedős társaság, gyakran téved, sokszor jön zavarba, de olykor nemes és csodálatra méltó, és ami a legfontosabb, minden tagjára ugyanaz a sors vár.
Dean Ray Koontz
-
Ha az emberiség fele szenved, az nem jó a másik felének sem.
-
Napjainkban, de a jövőben még inkább, a Föld egyetlen részének sem lehet javára a másik kára. Együtt boldogulunk mindannyian - vagy együtt pusztulunk el.
Isaac Asimov
-
Az ember sorsa az, amit hisz magáról. Ha elhiszi, hogy őt már a kezdet kezdetén "elrontották", eleve kétségbe vonja, hogy változhat, így nem is fog változni.
Szendi Gábor
-
Közel a vég. Legalábbis a végre vonatkozó lebilincselő jövendölések szerint. Az emberiség történetét rengeteg végítéletre vonatkozó történet tarkítja, amelyek szerint az általunk ismert világra többnyire gyászos pusztulás vár. (...) Bármi legyen is az út, egyvalami sohasem változik a véggel kapcsolatban: rettenetes dolgok történnek a bolygónkkal, mindnyájan meghalunk, a Föld pedig lakatlanná válik.
-
Kétfajta ember van, jó és rossz, ahogy időjárásból is kétfajta van, a jó meg a rossz.
Ron Rash
-
Minden sors egyedi és esetleges, de statisztikailag az emberi sorsok tulajdonképpen teljesen egyformák.
Háy János
-
A szenvedés valahogyan ugyanúgy hozzátartozik az élethez, mint a sors és a halál. Bajtól és haláltól válik az emberi lét teljes egésszé.
Viktor Emil Frankl
-
Mit számít a személyes sors? Oly erősen érzem, hogy ugyanaz történik az emberekkel, ami a búzával: ha nem vetik el a földbe, hogy kikeljen, mit ér az egész? Végül megőrlik a malomkövek között, hogy kenyeret süssenek belőle.
Vincent Van Gogh