Téma
Aggodalom idézetek
-
Senkinek sem volna szabad föltennie ezt a kérdést: miért vagyok boldogtalan? Ez a kérdés magában hordja azt a vírust, amely mindent elpusztít. Ha feltesszük ezt a kérdést, akkor hamarosan azt is megkérdezzük, mi tesz minket boldoggá. És ha az, ami boldoggá tesz minket, különbözik attól, amiben élünk, akkor vagy változtatunk a dolgokon, vagy még boldogtalanabbak leszünk. Paulo Coelho
-
Tudtad, hogy léteznek lelki fertőzések? A legsúlyosabbak közül az egyik a Mi lesz, ha, a másik pedig a Bárcsak gondolatokkal függ össze. Ezek a gondolatok ikertestvérek, hasonlítanak egymásra, de nem ugyanazok. Mindkettőből hiányzik a hit látása. A Mi lesz, ha a jövőbe néz, és aggódik. A Bárcsak a múltba tekint vissza, és panaszkodik amiatt, amit Isten adott. Az első következménye az aggodalom, a másodiké pedig a harag.
-
Azért aggódunk a természetért, mert saját civilizációnkat féltjük, vagy azért, mert tisztában vagyunk vele, hogy társadalmunknak köszönhetően milyen mértékben károsítottuk meg a természetet? Hiszen nem mindegy, hogy a ránk bízott kertnek miként kívánunk kertészei lenni: saját érdekeinket továbbra is előtérbe helyezzük vele szemben, vagy egyenrangú, életadó társunknak tekintjük.
-
Milyen hatással vannak a hírek a te szorongásodra? Nem lenne jobb kevésbé értesültnek lenni, mint aggodalmasnak, nyugtalannak és szuperinformáltnak? Miért fontosabb, hogy tudomásunk legyen mindenről, ami a világban zajlik (és nincs rá semmilyen hatásunk), mint békében élni a saját kis világunkban? Kapcsold ki a rossz dolgokat sugárzó híreket, és keresd a jót a környezetedben! Annyi értékes dolgot találhatsz közvetlenül az ajtód előtt! Vedd észre őket, és vidd hírét! Julian Brass
-
Furcsa dolog ez a Balkán, nyugtalan, instabil, nem találja a helyét, a térképeken se. Belenéz a kartografált tükörbe a kisbabák szemével, majd megérinti az egyik részét, mondjuk az orrát, Görögországot, hogy jé, ez is én vagyok? Szegény, teljesen össze van zavarodva, azt se tudja, melyik irányba néz.
-
- Lehet, hogy a szüleink ültetik el bennünk a félelemmagokat? Ahogy végiggondolom, minden rettegés forrása visszavezethető a gyermekkorra. Talán a neveltetés formálja a félelmeinket? - Meglehet. De kár a szülőket okolni. Ha ők hibáztak, nekünk kell kiköszörülnünk a csorbát. Az ujjal mutogatás nem megoldás. Lakatos Levente