Téma
Aggodalom idézetek
-
Az ember arra született, hogy morogjon. (...) Amint az ember megszületik, tüstént morogni kezd, akár a fiatal gödölye, ha pedig meghal, hörög, mint egy vén bakkecske. És az egész közbeeső időben elszántan morog. No nem, elégedettek azelőtt sem voltunk! De azelőtt mindenki csak annál akart többet, amennyije éppen volt, ma pedig azt kívánja el, ami a másé!
-
Az élet már csak ilyen. Az ember azt hiszi, ura a helyzetnek, szépen, precízen ki van jelölve az útvonal, amit be fog járni. Aztán egy szép napon autókázik a sztrádán, és egyszer csak: bumm! Valaki belerohan hátulról. Az ilyesmit nem láthatjuk előre. Ilyenek az emberek is. Kiszámíthatatlanok. Hiába érezzük úgy, hogy valakit ismerünk, mint a tenyerünket, hiába vagyunk biztosak az érzéseiben, a reakcióiban, attól még okozhat meglepetést. Emma Chase
-
Az egyetlen ember, aki garantáltan velünk van éjjel is és nappal is, mi magunk vagyunk. Ez önostorozáshoz és negatív érzésekhez vezethet. Vegyük tudomásul, ha magunkra irányuló negatív gondolatok fogalmazódnak meg bennünk, de ne mondjuk ki azokat hangosan. Inkább próbáljuk őket pozitív gondolatokká alakítani. Csíkszentmihályi Mihály
-
Illúzió azt hinni, hogy ha megvan a védőoltás, attól kezdve már minden rendben. Lehet. De csak a koronavírus tekintetében. Az oltás nem véd a stressz, a félelem okozta betegségek ellen, nem véd a már eddig is ismert betegségektől, nem véd meg balesettől, nem véd meg egy lezuhanó tetőcseréptől, sem a táplálkozási veszélyektől, vagy a környezetszennyezés okozta betegségektől, sőt az éhhaláloktól sem. Azt gondolom, a helyén kell kezelni ezt is, mint minden mást. Besorolni a többi közé. És élni az életet. Mert lehet azt gondolni, hogy lesz jövőre is karácsony. Lehet, hogy valóban lesz még. De az biztos, hogy nem mindenkinek. Csitáry-Hock Tamás
-
Az emberek azt gondolják, hogy nem számítógépek, mert nekik vannak érzéseik, és a számítógépeknek nincsenek. De az érzés csak annyi, hogy van a fejükben levő képernyőn egy kép arról, hogy mi történik holnap vagy jövőre, vagy mi történhetett volna a helyett, ami történt, és ha az egy vidám kép, akkor az ember mosolyog, és ha szomorú kép, akkor sír.
-
Rengeteg életmentő dolgozik, és ők gyakran, anélkül, hogy tudnának róla, nagyon kiszolgáltatottak, ha valami nem sikerül vagy végzetes kimenetelû lesz. Ez egyfajta vakfolt a szakterületünkön: sokat tudunk a traumákról, a szorongásról és a depresszióról, de gyakran figyelmen kívül hagyjuk, hogy mindez velünk is megtörténhet.
-
Miért nem lehet előre megérezni, már reggel, például amikor felkelek, hogy ma olyan szörnyûség leselkedik rám, amilyent még sohasem éltem át? Miért nem jelzi előre az idegrendszerünk, amelyről a suliban és a könyvekben és az újságokban annyi rejtélyeset lehet olvasni? Az idegrendszerünk megmagyarázhatatlan érzékenységéről, a kideríthetetlen eredetû megsejtésekről. Hülyeség. De ha nem hülyeség, tehát ha igaz, amiket már összevissza olvastam, akkor az én idegrendszerem érzéketlen, hiányos, fejletlen, gyenge, megbízhatatlan. Szilvási Lajos
-
Elképeszt, hogy az emberek mennyire rettegnek mindattól, ami a sötétben történhet, napközben viszont eszükbe se jut a biztonságukért aggódni. Mintha a napfény a világ minden gonoszságától megóvhatná őket. Pedig nem. A nap csak suttog nekünk, melegével elhódít, aztán jól a földbe döngöl. A napfény nem véd meg semmitől. Rossz dolgok bármikor történhetnek, nem szoktak várni vacsora utánig.