Téma
Ápolás idézetek
-
A betegségek és a súlyos sérülések a betegeket sokszor úgy sodorják magukkal, mint egy katasztrofális földcsuszamlás. Úgy érzik magukat, mint aki csapdába esett, magányosan és egyedül. Az emberi törődést kifejező érintés lehet az egyetlen dolog, ami biztonságot és reményt nyújt a számukra. Amikor megérintjük a betegeket, ők is ugyanúgy megérintenek minket. Ezekben a pillanatokban rádöbben az ember, hogy nincs egyedül a félelmeivel és a szenvedésével, sem betegként, sem pedig szakemberként.
-
Az adás a legjobb öngyógyító módszer. Ha éppen rosszkedvû vagy, de eltereled a figyelmed önmagadról, és tiszta szívből adsz valakinek valamit, egyből jobban leszel. Ne gondolj nagy dolgokra! A figyelmed az, ami másoknak a legjobban hiányzik. A valódi figyelem létrehozza a jelenlét állapotát abban is, aki figyel, és abban is, akire figyelnek. Létrejön egy igazi lélekközösség, amelyben világossá válik, hogy minden problémánk, betegségünk, bajunk képes átalakulni meghittséggé és szeretetté. Arató Mónika
-
A betegség nem úgynevezett "jó". De például, aki volt valaha csecsemő, visszakerül vele az anyja ölébe, kialhatja magát végre, kap enni-inni, kiszolgálják, heverhet nyugton. Annyit alhat megint, amennyi alvás kell neki. Visszamerül a született kiváltságaiba. Király és titok. Gyengédség veszi körül és szolgálat. És ha csak lagymatag, tessék-lássék módra is; és ha álszent, beidegzett képmutatásból is; annyi baj legyen: jelzést kaptál az eredeti egyedülálló helyzetedről. Helyrebillen a világ: körülötted kering megint. Az embernek cseléd kell és nem parancsnok. Mindenkinek, a gyengének is, az erősnek is. A többi ember részéről. Születésed pillanatától fogva, és mindvégig is, segítségre van szükséged. Segítségre, mégpedig az élethez. Ottlik Géza
-
Az egészségügy gyors ütemû átalakulása nagy veszélyt jelent az emberi odafigyelésre, azaz éppen arra, amit az orvoslás mûvészetének nevezünk. Ezt nem hagyhatjuk. Az ember természeténél fogva társas lény, ezért amikor betegek és kiszolgáltatottak vagyunk, különösen nagy szükségünk van a megértésre, az együttérzésre és a személyes törődésre. Meskó Bertalan
-
Nagyszerû dolog, ha az emberre valaki gondol, és a gondolataival vigyáz rá. Aki szeret, ezt teszi. (...) A szívében őrzi Õt, ott védi, oltalmazza. És engedi élni. Néha fájdalmas dolog ez. Mert néha úgy kell engedni élni, hogy valóban nem lehetsz a közelében. Csak távolról csodálhatod Õt, távolról figyelheted. Mégis csodálatos érzés szabadon engedni, akit szeretsz. Engedni, hogy úgy éljen, ahogy a szíve, lelke vezérli, ahogy neki a legjobb. Ahogy szüksége van rá. Elengedni, de nem elhagyni. Hanem messziről figyelni Õt, messziről vigyázni rá. A szívedben. A gondolataiddal, az érzéseiddel, a szereteteddel. És hinni, hogy egy napon visszatér. Bízni benne, érezni, hogy szeretete visszavezeti hozzád. Csitáry-Hock Tamás