Téma
Após idézetek
-
Ahányszor csak új szerelem kezdődik az életemben, felteszem magamban, hogy úgy képzelem el csodálatom tárgyát, akár egy bogarat, amelyik a jobb alkaromra koncentrálva mászik, és ha egymáshoz közelítem a két karomat, a bal alkaromon is kirándul egy kicsit, amíg aztán, amikor a legkevésbé számítok rá, elrepül. Daniel Banulescu
-
A riporter élete egészen más, mint a képernyő mögött ülő újságíróé. Felkeresni a helyszínt, saját nyomozást folytatni, menni az orrod után nem mindig hajaz a szó szoros értelmében vett újságírásra. Veszélyes mesterség, amely megköveteli, hogy az érzelmeid és a feldolgozni kívánt téma tárgyilagos megfigyeléséhez szükséges távolságtartás között egyensúlyozz. Van úgy, hogy az egész egyáltalán nem érint meg. Máskor előfordul, hogy belőled is ott marad egy darabka.
-
Minden állat megnyomorít vagy megöl más élőlényeket. Még a legorganikusabb kertész sem tud úgy tevékenykedni, hogy ne sértené más életformák érdekeit, hiszen élőhelyektől fosztja meg a vadon élő állatokat, rovarokat öl természetes peszticidekkel, és növényeket áldoz fel az emberi fogyasztás céljából. A természet szövetének részeiként érdekeinket folyamatosan összevetjük más élőlényekével, és általában a saját érdekeinknek kedvezünk. Frans de Waal
-
Minden vezető arra koncentrál, hogy megtalálja a helyes tervet. Értekezleteket tartanak, vitatkoznak, aggódnak, minden energiájukat "a helyes terv" kidolgozásába ölik. Pedig adott esetben valójában öt helyes terv van. Sokféle út vezet a sikerhez. Az igazi kérdés az, hogy miként veszed rá az embereket arra, hogy megtegyék mindazt, ami a terv sikeres megvalósításához szükséges. Ezen a ponton dől el, hogy nyersz vagy veszítesz. Az emberi tényező a legfontosabb.
-
Fontos a karrierem, de milliószor fontosabb, hogy rátaláljak az igazira. Valakire, aki viszonozza az érzéseimet. (...) Az embernek tennie kell a kapcsolatáért... Nem szabad arra gondolni, hogy jobbat talált az ember, mert már az is baj, hogy olyan helyzetbe keveredik, amikor eljuthat erre a gondolatra.
-
Az igazság az, hogy az életünk túlságosan értelemközpontú. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az élet célja, hogy értelmes dolgokat cselekedjünk, jelentőségteljes dolgokat akarunk tenni, az élet értelmén aggódunk, és az értelmetlenségén. És éppen ezeknek az értelmes dolgoknak a felgyülemlése okozza (...) a nagy fájdalmat.
-
Valahányszor akarunk valamit - legyen szó előléptetésről, házasságról, új autóról vagy egy sajtburgerről - , arra számítunk, hogy ha megszerezzük, akkor az illető, aki egy másodperc, egy perc, egy nap vagy egy évtized múlva a mi ujjlenyomatunkat viseli, jobban fogja érezni magát a tőlünk örökölt világban, és tisztelettel fog adózni az általunk hozott áldozat előtt, miközben learatja előrelátó befektetéseink és fegyelmezett étrendünk gyümölcseit. Daniel Gilbert