Téma
Bátorság próbája idézetek
-
Nincs még egy hely, ahol olyan gyorsan menne a munka, mint az alsóbb fokú törvényszékeken, csupa idióta ül ott, agyalágyult paragrafuscsavarók vagy eszelős vademberek, akik tudják, hogy náluk avatottabbak majd úgyis kijavítják baklövéseiket, ezért aztán nem sokat teketóriáznak. Donatien Alphonse Francois de Sade
-
Hány friss diplomás vállal megterhelő munkát nagy cégeknél, fogadkozva, hogy olyan keményen fognak dolgozni, hogy 35 éves korukra elég pénzt keresnek a visszavonuláshoz, és végre azzal foglalkozhatnak, ami tényleg érdekli őket? Aztán mire elérik ezt a kort, óriási jelzáloghitelük van, iskolába kell járatniuk a gyerekeiket, családi házban laknak, amelyhez legalább két autó szükségeltetik családonként, és úgy érzik, nem érdemes élni jó borok és drága külföldi nyaralások nélkül. Mihez kezdjenek, menjenek vissza gyökereket ásni? Nem, megduplázzák az erőfeszítéseket, és robotolnak tovább. A történelem egyik vastörvénye, hogy a luxusból előbb-utóbb alapszükséglet lesz, ami új kötelezettségekkel jár. Ha az emberek egyszer hozzászoktak egy bizonyos luxushoz, attól kezdve magától értetődőnek tekintik azt. Elkezdenek számolni vele. Végül elérnek egy pontra, ahol már nem tudnak meglenni nélküle. Yuval Noah Harari
-
Amikor a dohányipar átvette a feldolgozottélelmiszer-ipart a nyolcvanas években, a rég bevált, addikción alapuló üzleti modellt alkalmazták a feldolgozott élelmiszerekre is. Növelték az addiktív komponensek mennyiségét a termékekben, és csökkentették az árukat. Növelték a reklámok mennyiségét, és a gyerekeket célozták meg a marketinggel. A jelek szerint ez a stratégia mûködik. Hiszen senki sem etetné ezzel a szeméttel a gyerekeit, ha megértené, hogy micsoda károkat okozhat ezzel.
-
Mélyen alattunk ott fekszik az ősvilág egész füvészkönyve. Néhol ötven lábnyi vastag rétegekben; a hajdankor óriás erdői, mikben négyszázféle külön fajt számláltak meg: pálmák és píniák, a páfrányok és tölgyek, és miknek neve sincs már. Valamennyit úgy híjják együtt, hogy: "kőszén". A kőszén a tegnapi világnak kővé vált flórája. Jókai Mór