Téma
Bátorság próbája idézetek
-
Bizonyos különleges éjszakákon, a rossz csillagok alatt, bizonyos különleges események hatására az embert elhagyja a lélek. Kiszáll a testből és vándorútra indul. (...) Ezt a "lélek legszebb éjszakájának" nevezik. A lelket ilyenkor nem kötik a hús bûnei. A magára hagyott test azonban elárvul, várja a lélek visszatértét, ha pedig az nem jön vissza időben, meghal.
-
Ahhoz, hogy a szerelem sikeresen házasságba bolondítsa az embert, szükséges azt a látszatot keltenie, hogy az érzés sohasem fog véget érni. Ezt az illúziót csak erősítik a kulturális hagyományaink: minden gyerek azt olvassa, hogy a királyfi meg a királylány egybekelnek, s boldogan élnek, amíg meg nem halnak. További mítoszok tudomásunkra hozzák, hogy "akik egymásnak vannak teremtve, előbb-utóbb megtalálják egymást". Továbbá: a csillagokban meg vagyon írva, hogy ki kihez illik, s amikor találkozunk választottunkkal, a szerelem hozzásegít e fölismeréshez. S miután rátaláltunk a lényre, akit a magasságos ég is nekünk teremtett, s tökéletesen illünk is egymáshoz, nyilvánvaló, hogy tökéletes boldogságban és egyetértésben fogunk élni, míg csak le nem peregnek életünk lapjai. Ha azonban mégsem illünk össze tökéletesen, nem felelünk meg egymásnak maradéktalanul, veszekedésekre kerül sor, s a szerelemnek vége szakad: nyilvánvaló, hogy szörnyû hiba történt, rosszul olvastuk el, ami pedig meg vagyon írva a csillagokban, nem a nekünk teremtett lénnyel kötöttük össze az életünket, amit szerelemnek hittünk, nem az volt az "igazi" szerelem, s nincs mit tenni: vagy örökre boldogtalanul élünk, vagy beadjuk a válókeresetet.
-
Az emberiség holt fogalom. (...) minden szélhámos az emberiséget szereti. Aki önző, aki a testvérének se ad egy falat kenyeret, aki alattomos, annak az emberiség az ideálja. Embereket akasztanak és gyilkolnak, de szeretik az emberiséget. Bepiszkolják családi szentélyeiket, kirúgják feleségeiket, nem törődnek apjukkal, anyjukkal, gyermekeikkel, de szeretik az emberiséget. Nincs is ennél kényelmesebb valami. Végre semmire se kötelez. Soha senki se jön elém, aki úgy mutatkozik be, hogy én az emberiség vagyok. Az emberiség nem kér enni, ruhát se kér, hanem tisztes távolban marad, a háttérben, dicsfénnyel fennkölt homlokán. Csak Péter és Pál van. Emberek vannak. Nincs emberiség. Kosztolányi Dezső
-
Sehol sem találsz egy pontot, ahol egy új faj jött létre, mert ilyen pont nem létezik. Hasonlóan ahhoz, ahogy egyszer kisgyerek voltál, most pedig idősebb vagy, de nem volt soha egy olyan nap, amikor gyermekként feküdtél le és idősként keltél fel. (...) Nem volt első ember. Paradoxonnak hangzik, mintha ez aláásná az evolúció egész elméletét, gyakorlatilag azonban ez a kulcsa az evolúció helyes megértésének. Az evolúció olyan, mint egy film, ami képkockáról képkockára halad előre, és mi gyakran nem is látjuk, hogy mi változott a kockák között. Minden ránk maradt fosszília olyan, mint egy filmbeli képkocka az előző időkből. Gyakran azonban kockák ezrei hiányoznak két meglévő között, és nekünk ebből kell rekonstruálnunk az egész filmet. Ami a képkockák között történik, az maga az élet: utazás, de nem egy sima úttesten, hanem egy ugródeszkák és gödrök váltakozásából álló úton, ahol mi minden ugródeszkának saját nevet adunk.
-
Sokan, amikor az öregedésre gondolnak, a szüleik vagy a nagyszüleik életét tekintik mintának, és hasonló módon képzelik el az életnek nevezett háborgó tengeren rájuk váró utat. De a nagyszüleink és a saját korunk között négy generáció született, és ezek körülbelül 100 éven ívelnek át. Éppen ezért tévedés a javából, ha a szüléink és a nagyszüleink élettörténeteiből akarjuk kikövetkeztetni, hogyan fogunk megöregedni. A mi öregkorunkra már nem érvényesek azok a történetek. Rudi Westendorp