Carpe diem idézetek

Bármely pillanatban összeomolhat minden; ezért hát éljünk csak a mának, és ne törődjünk a holnappal, mert az sem törődik mivelünk. Robert Silverberg

Arra van szükségem, hogy újra és újra emlékeztessem magam a napok időlegességére, és hogy győzködjem magam: ha a tegnapot túl bírtam élni, a mát is túl fogom. Gayle Forman

Élj úgy a mának, hogy minden napod ajándék lehessen.

Az élet megy tovább nélkülem?! Még mit nem! Túl fontos vagyok! Örökké fogok élni! Nagyon kecsegtető az a kilátás, hogy egy bennünk élő örök szellem túléli testünk hanyatlását, így nem kell azon a lehetőségen töprengenünk, hogy létezésünk csak egy pillanatnyi csippanás a radaron.

Az ember ösztönösen él. Hajlamosak vagyunk nem észrevenni azt, ami körülöttünk van. A "VAN"-okat nem becsüljük. (...) Élünk, eszünk, iszunk, dolgozunk, alszunk, szeretkezünk, és észre sem vesszük, hogy mindez milyen csoda. És amikor történik egy tragédia az ember életében, akkor mintha valaki visszarántana, és azt mondaná: Gondolkodj! Gondolkodás közben eszmélsz csak arra, milyen isteni szerencse, hogy van két kezed, két lábad, két szemed. Érzel, hallasz, tudsz tapintani, ízlelni. Fülöp László

Mindig tudd, a dolgok egyszer történnek meg veled; a legértékesebb idő a pillanat, amelyben élsz.

Ne arra gondolj, amit elvesztesz! Arra gondolj, mennyit kell még kapnod az élettől! Élj!

Éljünk most a jelennek, s ha majd rossz jön a jó után, az annak a napnak a gondja lesz.

Ez ellentmondásnak tûnhet, de sok embert ismertem, akik már nem éltek, pedig még dolgoztak, ettek, és ugyanúgy végezték társadalmi teendőiket, mint azelőtt. Mindent automatikusan csináltak, anélkül, hogy észrevették volna a mágikus pillanatot, amit minden nap magában hordoz, anélkül, hogy egyszer is megálltak volna, hogy egy másodpercig az élet csodájára gondoljanak, anélkül, hogy megértették volna, hogy a következő perc talán az utolsó, amit ezen a bolygón töltenek. Paulo Coelho

Életben kell maradni. Élni fog ő is, mint a patkányok a romok közt. De mégis élni. És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami. Szerb Antal

Csak egyszer élek ezen a világon. Most kell tehát megtennem minden jót, amit bárkinek megtehetek; most kell segítenem másokon, ahol segíthetek. Nem akadályozhat semmi, nem szabad elhanyagolnom, mert csak egyszer élek ezen a világon. Dale Carnegie

És csak most értettem meg, milyen jó élni. Azelőtt örökké halogattam mindent, valahogy sohase értem rá, siettem minél többet megtudni, hangosan tudtul adni a világnak, hogy vagyok. De most: álljon meg a menet! Hadd nézzek körül. Hadd teljék örömöm benne. És az is jó, hogy már nincs sok időm hátra. Már nagyon sokat megértek. Mindent! Ennél többet már nem lehet megérteni. Nem is kell.

Bármit sodort utamba az élet, Kipróbáltam, s még mindig élek. Amit nem, attól sem félek már.

Nincs értelme a múlton - ami holt és tovatûnt - merengeni, amiképp a megszületés előtt álló jövőn sem kellene gondolkodnunk, míg el nem érkezik. Egyedül az számít, hogyan élünk az itt és mostban. Shunmyo Masuno

A motorbiciklijére görnyedő ember csak a száguldás jelenidejûségére képes figyelni. A kormányt szorítva a múlttól-jövőtől elvágott időtöredékbe kapaszkodik, és egyszerûen kiszakad az idő folytonosságából. Nem érzékeli a mulandóságot, eksztázisba kerül. (...) Egyfajta tudatvesztéssel száguldasz: füled mellett süvít a szél, s te közben mit sem tudsz a korodról, a feleségedről, a gyerekeidről, a gondjaidról. És mondom, mindarról, ami rád vár a jövőben. Következésképpen eltûnnek életedből a kétségek, a napi félelmek. A félelem forrása ugyanis a jövőben van, s aki megszabadul a jövőtől, annak nincs félnivalója. Nógrádi Gergely

Ha az élet és a szerelem ilyen gyorsan és ilyen értelmetlenül véget érhet, akkor az ember legjobban teszi, ha minden percet kihasznál, ami megadatott neki.

Az embernek minden óráját úgy kell megélni, mintha az lenne az utolsó (...), és minden napot úgy, mintha halhatatlan lenne. Julia Quinn

Van, aki stopperórával kezében él, minduntalan célok felé rohan, és a másodperceket számlálja. Mások úgy élnek, mint egy fa, nagyon lassan és szívósan, s tudják, hogy még sok, sok idejük van, évtizedek. Márai Sándor

A jelennek van egy nagy előnye a múlthoz és a jövőhöz képest: az a miénk.

Az élet rövid és egy egyedülálló esély. Kipróbálni magam, megvalósítani a tetteket - ismerem jól a határaim: minden nap rajtuk járok! - közben elbukni, felállni, hátrább lépni hat kockával, mégis előre indulni vissza. Bejutni a saját elmédbe; olyan poros, pókhálós szobákba nyitni be, ahol még sose jártál. Olyan pincékbe lépni be, hogy legszívesebben bocsánatot kérve kihátrálnál. De mégis előre menni, egy fejlámpával. Mindig tovább.