Téma
Carpe diem idézetek
-
Boldogok lehetnénk, ha mindig a jelenben élnénk, s kihasználnánk minden véletlen jót, amiben részünk van - mint a fû, mely a reá hulló harmatcsepp hatását is megmutatja - és nem fecsérelnénk időnket arra, hogy az elszalasztott alkalmakért vezekeljünk, amit kötelességteljesítésnek szoktunk nevezni. A télben időzünk, holott már tavasz van. Henry David Thoreau
-
A pillanat felvételei bástyák az idő múlásával szemben. Kattan a zár, villan a vaku, és meg is állították az időt, ha csak egy szempillantásra is. Hogyha a jövő generációinak bármit is mondanak ezek a fényképek, hát akkor az: itt voltam, léteztem, fiatal voltam és boldog, és valaki számára voltam annyira fontos ezen a világon, hogy megörökítsen.
-
Tévelygünk, szívesen bolyongunk, önfeledten téblábolunk a megtörténtek és az elkövetkezendők világában. A jelenünket gyilkoló események sûrûségében megfeledkezünk az időről úgy általában, a sajátunkról pedig kiváltképpen. Mintha örök életre születtünk volna... Pedig tudva tudjuk, hogy az idő folyása ellen mindössze annyit tehetünk, hogy megpróbáljuk kitágítani minden pillanatunk. Tar Károly
-
Ha épp egy bizonyos irányba halad, olyan irányba, amelyben egyáltalán nem leli örömét, akkor elég, ha ugrik egyet, hogy változtasson ezen az irányon. De mivel a rezgés csak nagyon kicsi, nem lehet azonnal érezni a hatását, ám ha közben belenézhetne a jövőbe, akkor látná, mennyire más az a jövő, amelyben nem ugrott föl. Az élet ezekből a kis ugrásokból áll. Afonso Cruz
-
A múltból nézve létrejöttünk esélye gyakorlatilag nulla, szédületes mázli, hogy itt lehetünk. Külön szerencse, hogy az irdatlan időfolyam jelent jelző vékonyka sávja éppen most halad a nekünk szánt időszak felett, felvillantva létezésünk lángját két végtelen halál között egy pillanatra. Kiválasztottak vagyunk, értékes az élet. Ez a valószerûtlen világ pedig rendkívül izgalmas és megismerésre vár. Ne csukjuk be szemünket hát, még ha ennek az is az ára, hogy néha pupillánkra vetül az örök elmúlás árnya. Boldogkői Zsolt
-
A múltat nem hozhatjuk vissza, de megjeleníthetjük (...). Csak meg kell találnunk a módot ahhoz, hogy az öntudatlan lélekben feltorlódott emlékkincset felhasználhassuk, hogy elmúlt élete emlékeiből mindenki annyit és azt emelhesse öntudatába, amit akar. Valóra ébreszteni azt a különös és még tartalmatlan szólásmódot, mely úgy hangzik; hogy egy élet, magunké vagy másoké, nyitott könyvként hever előttünk.
-
Minél jobban megszoktuk a rutinszerû napi cselekvéseket, annál gyorsabbnak érzékeljük az idő múlását, és ahogy öregszünk, ez a megszokás általában egyre fokozódik. (...) Ha hosszabbnak akarjuk érezni az életet, új és változatos eseményekkel kell kitöltenünk az időnket, kerülve az időrabló napi rutincselekvéseket. Kit Yates
-
Nem létezett más, csupán ő meg én, a szél, a tenger moraja, és a gyönyör, hogy a karjában lehetek. Mintha egész életemben csak arra vártam, csak azért éltem, álmodtam, aludtam, ettem és lélegeztem volna, hogy e pillanat ütötte résen át kikukucskálhassak az élet végtelen folyamából. Még ha száz évig élnék is, az sem érne fel ezzel a röpke, időtlen élménnyel. Nora Roberts