Téma
Döntés idézetek
-
Nem az a feladatunk, hogy a felnövekvő generációnak meggyőződéseket közvetítsünk. Hozzá kell segítenünk, hogy a saját ítélő erejét, a saját felfogóképességét használja. Tanuljon meg a saját szemével nézni a világban. (...) A mi vélekedéseink és meggyőződéseink csak a mi számunkra érvényesek. Az ifjúság elé tárjuk őket, hogy azt mondjuk: így látjuk mi a világot. Nézzétek meg most már ti is, milyennek mutatja magát nektek. Képességeket ébresszünk fel, és ne meggyőződéseket közvetítsünk. Ne a mi igazságainkban higgyen az ifjúság, hanem a mi személyiségünkben. Azt vegyék észre a felnövekvők, hogy mi keresők vagyunk, és őket is a keresők útjára kell vezetnünk. Rudolf Steiner
-
A rajtunk lévő nyomás mennyisége csak rajtunk múlik, és ezt csak mi döntjük el. A kezdetektől fogva mindig meg kell kérdeznem magamtól: vajon most én rakok magamra túl nagy terheket, vagy ez kívülről jön? De mondom, ez mindig rajtunk múlik. Csak és kizárólag te tudod, hogy jó munkát végzel-e, hogy igazad van-e vagy nincs. Ezek után el tudod dönteni, mekkora puttonyt veszel fel. Ha túlzol az elvárásaiddal magaddal szemben, nehezebben jutsz majd előre, és saját magaddal sem leszel jó viszonyban. Sebastian Vettel
-
A dolgok azért történnek egy bizonyos módon, mert elszúrunk vagy elszalasztunk ezt-azt, ostobaságokat csinálunk, néha egyszerûen nem látunk a szemünktől. Rengeteg gógyi és kurázsi kell ahhoz, hogy azt tegyük, amit kell, és nem mindenki képes erre. Néha időbe telik, míg kispekuláljuk a megoldást, és akkor már késő. De helyre kell hozni, ha lehet. Nem nézhetjük ölbe tett kézzel, amint elfuserálódnak a dolgok, mi meg csak sopánkodunk, hogy a sors így akarta.
-
Mindegyik háborúban van egy pillanat, amikor minden megváltozik. Egy pillanat, amikor az út elkanyarodik. A szövetségesek és a frontvonalak átrendeződnek, és az ütközet szabályai újraíródnak. Egy ilyen pillanat megváltoztathatja a harc természetét, vagy eldöntheti valamelyik fél javára. Megteszünk hát mindent, hogy megragadjuk a pillanatot. Felkészülünk a változásra. Szívünket megkeményítjük. Félelmünket elfojtjuk. Összeszedjük az erőinket, és jeleket keresünk a csillagokban. Ám ezeket a pillanatokat, a játékszabályok változását örök homály fedi. A végzet láthatatlan keze mozgatja a bábukat a sakktáblán, és bármennyire is készülünk rá, bármennyire is tartunk ellen a változásnak, számítunk a pillanatra, harcolunk az elkerülhetetlen ellen, végül mégsem állunk készen, amikor elérkezik.
-
Ha választanunk lehet két megoldás között, amelyek egyike némi közeli jót és távoli nagyon rosszat, a másika pedig közeli kicsi rosszat, de távoli jót jelent, akkor habozás nélkül a közeli jót ragadjuk meg. Ezért irtjuk ki például az esőerdőket, ezért eregetjük a levegőbe a szén-dioxidot és a folyókba a sok mérget. Lényeg az, hogy amikor a döntéseink túlságosan összetett rendszerre vonatkoznak, nem vagyunk igazán bölcsek a lehetőségek megítélésében. Lehet, hogy ezért szavazunk főleg olyanokra, akik azonnali fizetésemelést ígérnek és tartózkodnak a szükséges megszorításoktól. Csányi Vilmos
-
Nincs szabadság, soha nem is volt. Mondj nekem egyetlen alkalmat, amikor szabadon döntöttél! A neveltetésed, a személyiséged, a családod vagy barátaid csoportnyomása, az erkölcsiséged, a korábbi tetteid, az ismereteid vagy azok hiánya. Ezek döntenek. Te csak körbe leírod a lehetőségeket a földre, aztán megpörgeted az üveget. A. M. Aranth