Egyensúly idézetek

Az ember szabadnak születik és mégis mindenütt bilincsekben él. Jean-Jacques Rousseau

Egy múltbeli háború kimenetele egészen máshogy hangzik a létrejött határ két oldalán kiadott történelemkönyvekben. Szertics Gergely

Az írók minden ostobasága sok fa életébe kerül. Konrád György

Meglehet, a természetben megtalálható valamennyi nehéz körülmény közül nem pont a rövid időn belül annyi változékonyságot produkáló emberhez a legkönnyebb alkalmazkodnia a különböző élőlényeknek.

Az életben akadnak olyan történetek, melyeket minden nyelven túl bonyolult lenne elmagyarázni. Murakami Haruki

Nehéz megtalálni azt az ellenséget, aki a saját fejedben ütött tanyát.

A ló mindkét végén veszélyes, közepén pedig kényelmetlen. Ian Lancaster Fleming

Nem a hegycsúcsokban, hanem a rögökben szoktunk felbukni. Moldova György

Nem vagyok barátja a bornak. Elhibázta az öreg Noé, mert mielőtt az első szőlőtőkét elültette volna, megáztatá egy oroszlán, egy majom, egy disznó és egy bárány vérében. Azért aztán vagy oroszlánná vagy majommá vagy éppen báránykává, esetleg disznóvá válhat tőle az ember. Mikszáth Kálmán

Melyik rosszabb? Szörnyetegként élni, vagy jó emberként meghalni?

A történelem természetéből következik, hogy a legtöbb szereplője már halott.

Sarkvidéki vihar láttán mindenki primitív, csupa-sejtelem ősemberré változik vissza. Íme, újra itt vannak a bosszúálló istenek. És feltámad a lelkiismeret, s mint valami szörnyeteg, ráveti magát az emberre.

Ritkán látszik meg a sárról, hogy hópehely volt azelőtt. Heltai Jenő

Zöld erdőben jártam, jó magas fát láttam. Ki akart dőlni, nesze neked kölni.

Ki emlékszik olyan ladikok nevére, amik épen maradtak?

Elég nehéz manapság úgy élni, hogy közben életben maradjon az ember. Szilágyi Ákos

Álltam, és a fájó emlékeimen töprengtem. Nem bírtam elkapni őket. Hát legyen. Szétrohantak a semmibe, mint a levelek a sikátorokban, a levelek, amelyeket a kis tetőkertekből tép és hullat le a zöld foltos falak mellett a szél. Anne Rice

Minek olvasok, miért olvasom el újra például ezt a könyvet is, amikor pedig tudom, hogy már igen hamar halvány emlékem sem marad róla? És egyáltalán, mire jó még bármit is tenni, ha minden semmivé foszlik? Minek élni, ha mindenképpen meghalunk?

Mi történne a mennyben, ha akik először odajutnak, magántulajdont jegyeznének be a mennyország területére, és felosztanák abszolút tulajdonokra maguk között, ahogyan a föld területét is felparcelláztuk?

Miért van az, hogy "az állatok néha mindössze néhány hónap alatt képesek elfojtani magukban a ragadozót, míg az emberek több évszázados csiszolódásuk dacára máról holnapra bármely vadállatnál kegyetlenebbé tudnak válni"? Diane Ackerman