Téma
Egyensúly idézetek
-
Minél idősebb lesz az ember, annál több distanciával képes rálátni az életére. Ez a távolság segít a gondolkodásban, segít abban, hogy a bent és a kint közötti ingamozgást el tudja végezni. (...) Ez a mozgás a szív ritmusával is megegyezik, amely az állandó igen-nem válaszok között ringatja az embert. Számtalan ilyenfajta ritmusból áll az életünk, akár a szerelemre, az ölelésre, akár másfajta emberi kapcsolatokra gondolok. A szerelem egyébként kiváló példa erre, hiszen egyik pillanatban eggyé olvadok a másikkal, a legközelebbi közelségben vagyok vele, de ez nem tarthat örökké, s amikor kívül kerülök, akkor ki is józanodom, távolságtartással szemlélem ugyanazt az embert, a szerelmem tárgyát. Így alakul ki az éleslátásunk. Konrád György
-
Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyûjtik a boldogság kellékeit, a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek. Márai Sándor
-
Egyensúly: ez a kulcs. (...) Az emberek furcsa felületeken tudnak egyensúlyozni. (...) Még kiszámíthatatlanokon is. Ezt nevezik "ráhangolódásnak". A nagy muzsikusok ismerik. A szörfösök, akiket kiskoromban a Gammun láttam: ők is ismerik. Némelyik hullám megdob, de fel vagy készülve rá. Visszamászol, és újra nekimész. Frank Herbert
-
Egy kisgyerek úgy gondolja, majd akkor lesz neki igazán jó, ha nagy lesz. Az iskoláskorhoz érve ráébred, hogy ez a szakasz annyira azért mégsem pálya, de majd felnőttként végre teljesen önálló és szabad lehet. A munkás évek alatt a nyugdíjat várja, mert dolgozni mégsem tûnik olyan felszabadítónak, mint eredetileg képzelte, a nyugdíjaskor elérkezése pedig elhozza a kései ébredést: gyerekként és fiatal felnőttként egyaránt szuper volt az élet, csak a folyamatos előrenéző vágyakozás helyett érdemes lett volna felismerni a szépséget, a jó dolgokat a jelen pillanatban.
-
Minden hozzájárul a rendetlenséghez: amit nem használunk, nem hordunk többé, nincs kedvünk vagy bátorságunk kidobni, vagy úgy gondoljuk, hogy egyszer jól fog még jönni. Talán neveltetésünk vagy régebbi tapasztalataink miatt, vagy mert kételkedünk képességeinkben, ragaszkodunk olyan megoldásokhoz, amelyek nem engednek továbbmozdulni az élet más területein sem, legyen az munka vagy akár párkapcsolat. Aki rendet rak, gyakorolja az elengedést, s ez segíti a mentális takarítást, ami a fejlődésünket szolgálja. Basa Ágnes
-
Van azonban elérhető cél is, ez pedig az egyéni személyiség fejlesztése és megérlelése. És mivel meg vagyunk róla győződve, hogy az egyén az élet hordozója, az életet szolgáltuk, ha sikerült egy fát is gyümölcsözővé tennünk az ezer terméketlenül maradt között. Aki azonban arra törekszik, hogy mindent fölneveljen, ami csak nőni akar, hamarosan rájöhet arra, hogy mindig a gyom nő a leggyorsabban, és hamarosan elborít mindent. Ezért gondolom, hogy a pszichológiának az a legnemesebb feladata jelenünkben, hogy az egyén fejlődésének célját szolgálja szakadatlan. Igyekezetünk a természet igyekezetét követi abban, hogy az egyén kibontakoztathassa élete teljességét, hiszen az élet is csak az egyénben lelheti meg értelmét, nem pedig az aranyozott ketrecben gunnyasztó madárban. Carl Gustav Jung
-
A tökéletesség egy állomás, amelyről azt hisszük, hogy el fogjuk érni, aztán majd megállunk, hogy lazítsunk, és élvezzük, amit az élet kínál számunkra. De mihelyst úgy érezzük, hogy végre elértük, rájövünk, hogy ez olyan, mint a sivatagi délibáb, csupán szeszélyes illúzió. A tökéletesség nem más, mint egy elvont fogalom. Teljesen szubjektív. Jo Bowlby