Téma
Emlékezés idézetek
-
Ha feltesszük magunknak a kérdést: "Mi a legjobb dolog, ami ma történt velem?", akkor olyan dolgokról fogunk beszámolni, amelyek máskülönben nem jutottak volna eszünkbe. Ha a kérdést úgy tesszük fel: "Mi történt ma?", jó eséllyel a nap legkellemetlenebb eseményére fogunk emlékezni, hiszen ez foglalkoztatott bennünket a leginkább. Például majdnem elkéstünk valahonnan vagy kínos beszélgetésbe bonyolódtunk. Csak a pozitív kérdés juttatja eszünkbe az olyan mindennapi apró örömöket, mint egy szép fénytörés, egy kedves szó vagy egy finom saláta.
-
Bár nem szokott hosszasan elmerengeni (...) a régi emlékeken, de nem is hessegette el őket, ha eszébe jutottak. Éppen olyan nehéz lenne kitörölnie az életéből ezt a fejezetet, mint megváltoztatni a születési dátumát. Néha azonban azt kívánta, bárcsak visszamehetne az időben, hogy kitöröljön minden szomorúságot, de sejtette, ha ezt megtehetné, az örömteli emlékek is eltûnnének. Abba pedig bele sem akart gondolni. Nicholas Sparks
-
A nap végén, amikor véget ér a stressz, csak arra vágyunk, hogy közel legyünk valakihez. És mikor igyekszünk távolságot tartani, és úgy tenni, mintha nem törődnénk egymással, általában nagy kamu. Kutatunk, és eldöntjük, kit akarunk a közelünkben. És ha megtaláltuk ezeket az embereket, ragaszkodunk hozzájuk. Mindegy, mennyire bántottuk meg őket, akik még a nap végén is velünk vannak, őket érdemes megtartani. Persze a közel néha lehet túl közel. De néha a személyes terünk megsértése pontosan az, amire vágyunk.
-
Amikor hipnotizálunk valakit, az a célunk, hogy eljuttassuk a hipnagógikus rángás körüli pontra. Ilyenkor tárul a legszélesebbre a tudat és a tudatalatti közötti ajtó. Ha a hipnózis során emlékekhez akarunk hozzáférni, azon az ajtón lesünk be. A feltételezések szerint a tudatunk nem felejt el semmit, csak különféleképpen tárolja az emlékeket. Némelyik mélyebben van a többinél, mert az agyunk úgy ítéli meg, hogy nem fontosak, vagy esetleg traumatikusak. J. D. Barker