Téma
Extrovertáltság idézetek
-
A felnőtteknek az a rossz tulajdonságuk, hogy szüntelenül kíváncsiskodnak. Főleg akkor, ha gyerekekről van szó. "Honnan jöttél, hová mész? Miért vagy egyedül? Meg ne fázz! Jaj, de édes! Meg kell zabálni, ugye, megsimogathatom? És hány éves? (...)" - és más effélék. Az ember már az ötödik percben unja, de még egy óra múlva sem mondhatja, hogy hagyjanak békén, szálljanak le rólam, mert akkor kitör a vihar.
-
Az emberek gyakran figyelmen kívül hagyják ezt az elvet. Azt kérdezik: "Mit kaphatok holnap, ha ma elvetem a babszemeimet?" A válasz: "Nedves babszemecskéket" A mag törvénye így szól: "Ma ültetsz, és KÉSÕBB aratsz!" Ma ültess babszemeket, és szedd le négy hónap múlva a termést. Amikor még mindenki magának termelt, valószínûleg ezt az elvet jobban értették. De manapság az instant levesek korát éljük. Andrew Matthews
-
A szerelem tizenöt éves korban játék; a babákkal való játék szeretetének utolsó megnyilvánulása; a madárfióka szárnypróbálgatása, hogy kiröppenjen fészkéből, szemét azonban le nem venné anyjáról, aki a legközelebb eső fán hívogatja: az egyik éppannyit tud az igaz szerelemről, mint a másik a repülésről. Camilo Castelo Branco
-
Feltétlenül szükség van ilyen intenzív gondolkodásra? A teljes, ellazult élethez biztosan nem elengedhetetlen. Ha nyaralás közben kiengedünk, gyakran hangzik el az alábbi mondat: "Jól érzem magam, most nem kell semmire se gondolnom." Boldogságot és örömöt hosszú fejtörés nélkül is érezhetünk, és épp ez a döntő pont: az intelligencia az érzelmek szempontjából egyelőre teljesen felesleges. Peter Wohlleben
-
Régen kételkedtek abban, amit mondtam, vagy vitatták, és vitatkoztunk. Ez jó dolog volt, az ember ilyenkor elemében van, mert érzi, hogy egy vitában tényeket tud felsorakoztatni, érveket hoz, és jó esetben meggyőz. Ez nagyszerû érzés. Most viszont akármit mondok, elhiszik. Nagyon kínos, mert én nem vagyok magamban annyira biztos, hogy ez jólessen. Annak örülnék, ha most is mondanák olykor, hogy vén hülye, az nem úgy van! És persze azt is megmondanák, hogy miért nem. Csányi Vilmos