Az emberek gyakran figyelmen kívül hagyják ezt az elvet. Azt kérdezik: "Mit kaphatok holnap, ha ma elvetem a babszemeimet?" A válasz: "Nedves babszemecskéket" A mag törvénye így szól: "Ma ültetsz, és KÉSÕBB aratsz!" Ma ültess babszemeket, és szedd le négy hónap múlva a termést. Amikor még mindenki magának termelt, valószínûleg ezt az elvet jobban értették. De manapság az instant levesek korát éljük.

Kapcsolódó idézetek

1. Van az úgy néha, hogy a termés veszendőbe megy, mert nem figyeltünk rá a maga idejében. De csak akkor szabad veszni hagyni, ha tavasszal mindenképpen nekiállunk új búzát ültetni. Boldizsár Ildikó
2. A gyümölcsöt nem akkor élvezheted, amikor még virága sincs. Nem akkor, amikor elülteted. Nem akkor, amikor még csak egy parányi mag. És lehet, hogy míg beérik, sokszor azt érzed, hogy hiábavaló. Hogy reménytelen. Hogy nem lesz belőle semmi. Hogy nem ad majd szép gyümölcsöt. De hidd el, nem hibavaló. Mert a sok fáradozás, munka, hit - és legfőképp a szeretet meghozza az igazi gyümölcsöt. Csitáry-Hock Tamás
3. A gondolkodás a halálról és az idő múlásáról a kertészkedés része. Azzal a tudattal ültetsz el magokat a földbe, hogy talán nem maradnak életben. Növényeket nevelsz, de tudod, hogy fél év múlva elviheti őket a fagy. A vég elfogadása és egy rövid, de csodálatos élet ünneplése mind benne van ebben az egyszerû cselekedetben. Sokan azt mondják, a kertészkedésnek terápiás hatása van, hogy ha a földbe dugod a kezed és változást hozol létre a világban, attól élőbbnek és a jelenben létezőnek érzed magad, mintha valami olyasmit tennél, ami számít, még ha ez csak erre az egyetlen cserépre korlátozódik is. Ám a terápia mélyebbre hatol a fizikai dolgoknál: a tavasz kezdetétől minden hónap visszaszámlálás a vég felé. A kertész minden évben elfogadja, tervezi és még meg is ünnepli a halált a megdermedt magfejekben, amelyek télen csillognak a jégtől: jól látható emlékeztető ez a végre és a kezdetre. Hayley Campbell
4. Nem érted? A mag az élet. A hagyma a rothadás. Az élet a rothadásból kikél... De minden növénynek más a természete. Mint az embernek. Meg köll vele ösmerkednünk. Van olyan, aki csak kövér földben díszlik, mint a mák és a napraforgó, meg a jeges levelû lapu. Van olyan, akinek szegénység a világa. A kövirózsa példának okáért, vagy a borostyán, vagy az őszibarack. Ismét más növények a társas életet szeretik, mint a hangyák vagy a farkasok, vagy az emberek: a fenyőfa, nyírfa, bükkfa. Ismét mások a magányos életet kedvelik, mint a remeték: a diófa, hársfa, birsalmafa, berkenyefa. De berkenyefát soha ne ültess... A berkenyefa... nem terem addig... ameddig az ültetője él. Gárdonyi Géza
5. Még a legmagasabb fák is (...) apró magvakból sarjadnak. Vésd ezt az eszedbe, és ne akard siettetni az időt! Paulo Coelho
6. Egy magban nemcsak a múlt, hanem a jövendő is potenciálisan "benne van": mindenbe és mindenkibe "bele van írva" nemcsak az, hogy mi volt valaha, hanem az is mivé kell - vagy kellene! - lennie. Nemcsak testedbe, hanem egész lényedbe bele van írva a sorsod - hogy megvalósítod-e vagy sem, rajtad múlik. Müller Péter
7. Van valamitek, amit nem adnátok oda? Mindent, amitek van, oda fogtok adni egy napon. Gyakran mondjátok: "Adnék, de csak az arra érdemesnek." Kertetekben a fák nem mondják ezt, sem nyájatok a legelőn. Adnak, hogy élhessenek, mert a nem-adás elpusztít. Paulo Coelho
8. Ne gondolj a jövőre, csak igyekezz azt megformálni azzal a jelennel, amelyben élsz. Mert te magad veted el a magot, amelyet majd aratni kívánsz.
9. Ha közönséges emberek között valamilyen bölcseleti elv kerül szóba, akkor általában hallgass, mert nagy a veszély, hogy elhamarkodottan kiadod azt, amit még meg sem emésztettél. Mikor valamelyikük megjegyzi rólad, hogy semmit sem tudsz, s ez nem bosszant téged, akkor tudhatod, hogy már a bölcsesség kezdetén vagy. Hiszen a juhok sem viszik oda a pásztorukhoz a füvet megmutatni, hogy mennyit ettek, hanem a takarmányt belülről megemésztve kívül gyapjút és tejet adnak. Te se a bölcseleti elveid fitogtasd az avatatlanoknak, hanem azok megemésztése után tetteket mutass. Epiktétosz
10. Higgyük, hogy ha a nap eljő, Aratjuk vetésünk és - agyő.